A nyolc másodperces szabály
Bizonyára te is megtapasztaltad már a következő szituációt: belépsz egy terembe, ami tele van vadidegenekkel. Leülsz az első üres helyre és mivel jól neveltek, köszönsz a melletted ülőnek. Ő visszaköszön, és ebben a pillanatban, noha csak 2x2 szó hangzott el (“Jó napot!” “Jó napot!”) megalkotod a fejedben a profilt: ez az ember szimpatikus (vagy éppen nem az). Ezt hívják nyolc másodperces szabálynak.
Egyes kutatások szerint két idegen találkozásának első nyolc másodperce az első legfontosabb időintervallum. Ennyi kell ahhoz, hogy az ember “első benyomást” szerezzen a másikról, és ismeretlenül is levonjon róla fontos – és sokszor akár örökké tartó – következtetéseket. Nem teljesen tudjuk, hogy hogyan működik - mi is történik ebben a nyolc másodpercben, de az érzékszerveink, és sok olyan érzékünk is, melyeket nem lehet körülírni, megfogalmazni, vagy lokalizálni, egyszerre sülnek el és alkotnak egy elnagyolt, de mégis fontos képet a másik emberről.
Ha az első benyomás megtörtént, utána következik a második legfontosabb intervallum, a következő 90 másodperc, amikor az első nyolc tapasztalatait alakítjuk. Vajon jól gondoltam, hogy a mellettem ülő kicsit felvágós? Valóban túl sokat beszél, vagy csak a szemüvege formája miatt gondolom róla?
Az első 98 másodpercen rengeteg dolog múlik, és ha itt valami nagyon rossz irányba megy, már igen nehéz visszafordítani azt. Ha viszont az első benyomás jó, akkor nagy dolgoknak kell történnie, hogy azt megváltoztassuk.
Isten az első pillanattól kezdve úgy mutatkozik meg nekünk, mint aki jó, aki szerető és irgalmas mindannyiunkhoz. Bízom benne, hogy ezen a későbbi tapasztalataid sem rontottak, ő mindent megtesz, hogy tartsa magát az első benyomásunkhoz.
