Az állandóság ígérete

Mert ahogyan fennmarad előttem az új ég és az új föld, amelyet alkotok – így szól az ÚR –, úgy maradnak fenn utódaitok és nevetek is. Akkor majd hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden ember, és leborul előttem – mondja az ÚR.

Ésaiás 66:22-23

Nincs olyan nap, amikor a tanítványaim közül valaki meg nem kérdezné keseregve: már megint csak a feladat, meg mindig csinálni kell valamit?! 

Lehet, te is mindennap megkérdezed, hogy már megint csörög a vekker, megint menni kell dolgozni és mindig csak csinálni kell valamit? Már megint saláta az ebéd? És még mindig ugyanarról vitatkoztok a férjeddel/feleségeddel? 

Amikor az állandóságot meghalljuk, olyan kellemetlenül érezzük magunkat, mert általában nehéz kötelezettségeket társítunk hozzá, állandósult élethelyzeteket látunk magunk előtt, ahol a boldogság csak vendég, és a teher mindennap ott lakó. 

Azonban Isten az állandó létező. Isten állandóan munkálkodik az emberért. Isten szeretete és kegyelme az állandó. Isten nem gondolta meg magát, még a kereszten sem. Isten az Igéjében a rosszat átmenetinek mondja, és ígéri, a bűn és rossz nélküli világ lesz állandó. Ebben az Új világban az Istennel való szombat állandóan eljön majd, ahol az Úr előtt kifejezhetjük tiszteletünket. Ebben az Új világban nem lesz más, akit imádhatnánk, csakis az Istent Önmaga. 

Bárcsak az Isten állandóságába bele tudnánk kapaszkodni, ma, és elkezdenénk élni az állandó értékek szerint, amelyek most is értékesek és a mennyben is állandóak lesznek. A kedvességet és jóságot megélni. A hűséget, és egyenességet megélni az ígéreteinkben. Megélni a szombat különlegességét, félretenni mindent, mert szeretjük az Istent! Hozzuk állandó "divatba" a jót! Akkor fennmarad a nevünk és szombatról-szombatra együtt lehetünk az Új Világban!