Isten dicsőségére, és ne a feszültség növelésére!
“Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!”
Az anekdota szerint egy fiatalember odament a paphoz és megkérdezte:
- Atyám! Szabad rock zenét hallgatni imádkozás közben?
- Dehogyis fiam! Hogy is képzeled?! - Jött a válasz.
- És atyám! Rock zene hallgatás közben szabad imádkozni?
- Persze fiam! Imádkozni bármikor lehet!
Valami ilyen helyzet volt a korintusi gyülekezetben is. A gyülekezet ketté szakadt, mert egy kérdésben nem értettek egyet. Az egység megbomlott egy olyan gondolat miatt, ami valójában csak részletkérdés. A testvérek veszekedtek, mert előtérbe helyeztek egy elméletet, ahelyett, hogy a szeretetet, hogy Istent helyezték volna előtérbe.
Pál ebbe a közösségbe küldi a fenti sorokat. Az üzenete egyszerű. Teljesen mindegy mit gondolsz bizonyos dolgokról. Mindegy a zenei ízlésed, vagy az, hogy milyen filmeket szeretsz, hogy hogy öltözöl, vagy ki a kedvenc íród. Egyáltalán nem fontos, hogy a kávéd cukorral, vagy anélkül iszod. Teljesen lényegtelen, hogy a túrós tésztát édesen, vagy sósan szereted, mert mind ez ízlés kérdése. Vitatkozhatunk róla, de sosem jutunk dűlőre, és nem is kell.
Pál azt mondja, hogy bármit teszel, azt tedd Isten dicsőségére. Persze értelmes határok között, de nem az számít, hogy mit teszel, hanem az, hogy kiért teszed. Ha azért iszod cukor nélkül a kávéd, hogy ezzel kérkedj és másokat számon kérj, akkor inkább hagyd az egészet, mert károdra van. Ha azért, mert így esik jól, utána jobban tudsz koncentrálni, és Isten munkáját előre vinni, egészségedre!
Tedd amit teszel Isten dicsőségére! Ennyi az egész.
