Az evangélium mindenkié!
"Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége! Ők pedig meg is fogják azt hallani."
Apostolok Cselekedetei 28. fejezet 28. vers
A barátság próbája az evés. Az evés? Igen, annak ellenére, hogy ez az állítás elég profánul hangzik. Mégis, gondoljanak arra a pillanatra, amikor az utolsó finom süteményért nyúl a két barát egyszerre, vagy épp a kedvenc csokoládéja utolsó bonbonja árválkodik magában... Ugye, mennyi nem kell heroikus pillanat, hogy kiderüljön, kinek mennyire fontos a barátja? Persze igaz a történet másik oldala is: aki képes lemondani kedvenc ételéről, kedvenc tárgyáról azért, hogy a barátjának segítsen, vagy épp örömet okozzon, az őszintén mondhatja, hogy szereti a barátját.
Szeretjük az embereket. Keresztény nyelvezettel megfogalmazva: szeretjük a felebarátainkat. Valóban? Amikor Jézus példát hoz ennek a szeretetnek a szemlélésére, elmondta az irgalmas szamaritánus példázatát. A történetben a kifosztott utazót csak egy idegen segíti meg, majd a tanulság így hangzik: "Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek? Ő (az egyik hallgató) így felelt: Az, aki irgalmas volt hozzá. Jézus erre ezt mondta neki: Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!" (Lukács 10:36-37) Tehát szeretni annyi, mint irgalmasnak, jószívűnek lenni még az idegen irányában is.
A mai ige Pált idézi, ahogyan válaszol a római zsinagóga elöljáróinak, és elmondja neki, hogy Isten az egyetlen fiát minden embernek odaadta, még a pogányoknak is, akik ennek jó hírét örömmel fogják fogadni. A hívőknek pedig hozzá kell szokjanak, hogy osztozniuk kell a legjobb, legszebb falatokon még azokkal is, akik nem a barátaik. Ez azóta sem könnyű. Isten szereti a bűnösöket! Mindenkire pazarolja szeretetét, pazarolja a megváltást. Még rám is!
Vajon a mai napon, kinek akar Isten valami jót adni, még annak árán is, hogy meg kell osztanod a legjobbat, a legértékesebbet? Ha nyitott szívvel és szemmel jársz, fel fogod ismerni!
