„Parancsoljon, Kisasszony!”

 „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”

Péter elsőlevele 2. fejezet 9-12. vers

Évekkel ezelőtt esett meg velünk ez a történet, de valahányszor visszagondolok rá, mosolyra húzódik a szám, és fellélegzik bennem a remény. Késő tavasz volt, a kedvenc játszóterünk homokozójában mókáztunk kicsi elsőszülöttemmel. Vele szemben egy négyéves forma fiúcska játszott, mindketten lapátolták, markolták a homokot egy közös vödörből. A lányom szeretett volna még markolni onnan, a fiúcska száját pedig a következő mondat hagyta el úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb megszólítása lenne: „Parancsoljon, Kisasszony!”

Ez a pillanat a maga egyszerű varázsával belém égett, és bearanyozta a napom hátralévő részét. Összesen két szó, tele gyermeki kedvességgel és tisztelettel a másik iránt. Álljon ma példaként mindannyiunk előtt!

Mert Isten ebben a fenti igében szintén hasonló dolgokra hívja fel a figyelmünket. Arra, hogy tudjuk kik vagyunk mi, és ki a másik ember! Arra, hogy sokkal több az életünk, mint pusztán a fizikai vágyaink kielégítéséért folytatott küzdelem. Arra, hogy éljünk származásunknak megfelelően!

Mert az embert Isten az Ő saját képmására alkotta. Nem a véletlen művei vagyunk, nem a Teremtő gyenge pillanatának nemkívánt terméke, nem egy hiba a gépezetben, nem tévedés eredménye. Te is és én is és a másik is az Ő képmásai vagyunk.

Képmásai, akik fellázadtunk ellene, képmásai, akikért az életével fizetett. Kimondhatatlanul fontosak vagyunk számára, Jézus Krisztus meghalt és feltámadt értünk, hogy mi megbékélhessünk Istennel, és néven szólított, hogy kövessük Őt! Hogy álljunk fel a porból, és éljünk a mi származásunknak megfelelően!

Nem vagy senki, még akkor sem, ha valamit nagyon elrontottál, ha úgy érzed, innen már nincs kiút. Nem vagy senki, még akkor sem, ha nem tudsz nagy neveket felsorakoztatni a felmenőid között. Nem vagy senki akkor sem, ha kivetett magából a társadalom. Isten gyermeke vagy, akiért Ő a végsőkig elment, és akire a mai napig gondot visel.

Hát élj ennek fényében! Élj kedvesen, élj szeretettel, élj Krisztussal!