Mint a gyerekek
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Ő odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.”
Észrevetted, hogy olyan sokszor mérjük magunkat a másikhoz? Posztol valaki a közösségi médiában egy külföldi nyaralás során készült fotót a boldog családjáról, a te szíved pedig kissé összefacsarodik, mert a héten még a városi strandra sem sikerült eljutnod a csemetékkel, annyi volt a tenni-lennivaló, és hulla fáradtan csak a túlélésre koncentrálsz. Vagy épp ti is elmentetek nyaralni, de annyi stresszel és veszekedéssel járt a belföldi kiruccanás, hogy el is felejtetted a saját nevetős pillanataitokat.
Aztán egy másik ismerősöd megosztja, mennyit futott aznap, te pedig leállítod a követését, mert nincs szükséged még egy adag lelkiismeretfurdalásra azért, mert a napjaidba nem sikerül belepréselned a dokumentálható testmozgást.
Látsz az utcán egy szülőt, aki épp valamiért kiabál a gyermekével. Nem tudod az okokat, de egy cseppet megnyugszol, hogy a te utódod most a megfelelő szabályok szerint viselkedett, és nem kellett fegyelmezned. Vagy látsz egy másik szülőt, aki mózeskosaras babakocsit tolva cigarettázik, és a fejedben már kész is az ítélet felette.
Isten ma reggel azt szeretné, ha megállnál, és a tekintetedet egészen máshova fordítanád. Ne a másikhoz mérd magad, nem a másiktól függ az értékességed! A kisgyermekeket hozza példának eléd. Egy kisgyermeket (véleményem szerint óvodás kor előtt) abszolút nem érdekli, hogy mások bizonyos dolgokat jobban csinálnak-e, több van-e nekik, jobbak vagy rosszabbak nála. Egy kisgyermek a szüleit nézi minden pillanatban. A tőlük kapott jelzésekből érzi, hogy mennyire értékes. Velük akar lenni mindig. Oda akar menni, ahová ők mennek, azt akarja tenni, amit ők tesznek, úgy, ahogy ők teszik. Figyeli és utánozza őket, ragaszkodik hozzájuk, és gondot jelent számára az elválás. Feltétel nélkül megbízik bennük, bátran kérdez, kér, és beszél velük nyíltan mindenről, ami csak eszébe jut. Számára a szülők a legerősebbek, legbölcsebbek, legszebbek, legszeretettebbek.”
Isten ma azt kéri, légy te is olyan, mint a kisgyermekek! Nézz Atyádra, aki figyeli minden léptedet! Akarj Vele lenni, keresd a társaságát! Akarj rá hasonlítani, az Ő elvei szerint élni, úgy szeretni, ahogy Ő szeret, úgy viszonyulni a másikhoz, ahogy Ő viszonyul gyermekeihez. Ismerd meg minél jobban, érezd meg az Ő szeretetét, lásd meg gondviselését a mindennapokban! Fordulj hozzá félelem nélkül, bizalommal! Mondd el neki azt, ami a szívedben van, amire vágysz, ami bánt, aminek örülsz, amitől tartasz! Tedd fel neki a kérdéseidet, Ő sosem túl fáradt ahhoz, hogy meghallgassa ezeket, és még ha nem is válaszol rájuk rögtön, akkor sem hagyja őket figyelmen kívül.
Lásd meg, mennyire értékes vagy számára, hisz a Mindent adta oda érted, azért, hogy te élhess örökké egy tökéletes világban! Ennyit érsz Istennek, egy cseppet sem kevesebbet. Hát engedd, hogy közel jöjjön hozzád, hogy igazi kapcsolat alakuljon ki köztetek! Engedd át neki életed vezetését, és tanulj meg hinni Benne igazán. Lásd meg, hogy Ő a hatalmas, mindenható Isten. A te Atyád.
