Rólad van szó

„Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát.”

Érezted már, hogy túl kevés vagy? Hogy klónoztatni kellene magadat legalább plusz két példányban ahhoz, hogy mindazt el tudd végezni, amit kell, ami fontos, és azt is, amit szeretnél. Rohansz egyik helyről a másikra, dolgozol, gyereket nevelsz, ápolod a párkapcsolatodat, törekszel életben tartani azokat, akikkel egy fedél alatt ébredsz, őrzöd a családi kötelékeket, a barátságokat, a józan eszedet, és fogalmad sincs arról, mi a felesleges idő, felesleges darab önmagadból, mert így is egy nagy kupac tenni-, lennivalót görgetsz magad előtt hétről hétre, hónapról hónapra.

Mi az, amit Istennek adhatnál? Egy agyonhasznált apát, aki esténként csak bezuhan(na) az ágyba, és másnap reggel sincs az az üde, kipihent ábrázata? Egy magában őrlődő anyát, aki ha megszakad, sem bír többet adni már magából, de úgy ézi, ez még mindig édeskevés? Egy kimerült tinédzsert, akit agyonnyom az oktatási rendszer, a jövőtől való félelem, egy nagy adag szeretetéhség és megfelelési vágy? Egy fiatalfelnőttet, aki sokadik túlóráját tölti a hónapban, és próbálja előteremteni a fedezetet az önálló élet hozta kiadásokra? Egy nyugdíjast, aki nemrég kapta meg orvosától a lesújtó hírt, és fogalma sincs, innen van-e még tovább?

Bárkivel is tudsz azonosulni a felsoroltak közül, vagy épp egyikkel sem, Isten üzenete ma neked szól. Ő téged vár. Úgy, ahogy vagy. Erőtől dagadóan, vagy az utolsó métereket taposva, talpon vagy elesetten, vidáman vagy szomorú szívvel. Téged. 

Ne gondold azt, hogy túl kevés vagy neki, hanem add át magadat teljesen, a te két filléredet, Ő így is fel tud használni. Sőt! Fel szeretne használni. Szüksége van rád, és neked is Rá. 

Ne akarj tovább egyedül menni az úton, egyedül cipelve életed terhét, hanem állj meg előtte úgy, ahogy vagy, és tedd le csomagjaidat az Ő lábánál! Kapaszkodj kezébe, és indulj tovább Vele azon az úton, melyen szeretne téged vezetni! Engedd, hogy változásokat hozzon életedbe, engedd, hogy formáljon, csiszoljon, alakítson, hogy kihozza belőled azt a csodát, aminek téged teremtett!Az utazás nem lesz könnyű, de megéri, mert lesz egy életre szóló közös történeted Vele, mely soha nem fog véget érni. 

Ha ma reggel két fillérnek is érzed magad, jöjj hozzá, és tedd életedet az Ő kezébe! Neki ez a legdrágább. 


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia