O.K.


„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.”
Máté evangéliuma 6:25-33 

Milyen hetet hagytál magad mögött, kedves olvasó? Merre áll a mérleg nyelve a jó és kevésbé jó események között, melyek megtörténtek veled? És milyen szívvel, milyen érzésekkel nézel az előtted álló napokra? Mennyi minden vár rád? Aggódsz már miattuk? Őszinte leszek hozzád, én nem tudok erre az utolsó kérdésre nemmel válaszolni. Sajnos elég magas szinten űzöm az aggódást, és néha még amiatt is aggódok, hogy túl sokat aggódok. 

Azt hiszem, nem véletlen ez a mai ige. Sose véletlen. Ma reggel Isten azt kéri tőled és tőlem, hogy ne aggódjunk. Hagyjuk a kérdőjelek miatti félelmeinket Rá. Ő kezében tart téged, engem és mindazokat, akiket szeretünk, akik nélkül nem tudjuk elképzelni az életünket. Isten arra hív ma minket, hogy tanuljunk meg ráhagyatkozni a kicsi és az életbevágó dolgokban is. Persze, ezt így leírni könnyű, megvalósítani már más kérdés. 

Mert attól, hogy Istent választottad, nem lett minden egyszerű, mint az egyszeregy. Nem egy kívánságteljesítő automatával kötötted össze az életedet, hanem a Mindenhatóval, a világegyetem alkotójával és fenntartójával. És voltak, vannak nemleges válaszok, vagy éppen hosszú hallgatások, kétségbeejtő csöndek. 

Mert Isten nem azt mondja, hogy minden kérésedet teljesíteni fogja. De azt megígérte, hogy meghallgat, akárhányszor szólítod meg. Nem fog megadni mindent, amire vágysz, de az életed, az örök életed el van rejtve nála. 

Tudod jól, miről beszélek, mert voltak már olyan kéréseid, melyeket nem teljesített. Pedig életbevágóak, jók, nagyon is szükségesek voltak. De valamiért „nemet” mondott rájuk. A miértet megérteni pedig sokszor lehetetlen volt. Nem adta meg. De nem hagyott magadra, és veled együtt hordozza a veszteség terhét azóta is. Erőt adott és ad minden nap a túléléshez, arra, hogy megtedd egyik lépést a másik után Belé kapaszkodva. 

Isten szeretné, ha kinyitnád igazán a szemed, és meglátnád az Ő gondviselését az embert próbáló időszakokban is. Ő nem hagy magadra, és eljön majd a nap, amikor válaszol minden kérdésedre. Akkor már nem „tükör által homályosan”, hanem a saját szemeiddel, kristálytisztán fogod látni az összefüggéseket. 


Addig pedig ne aggódj! Tanuljunk meg nem aggódni! Minden rendben lesz. Mert Isten uralkodik. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet