Hálát adni egymásért

„Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, amikor értetek imádkozunk mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek.”

Kolossébeliekhez írt levél 1:3-4

Minden gyülekezet Isten különleges kegyelmi ajándéka. Ahány ember, annyi történet, de mind Isten hívását meghalló, és arra választ adó személyeknek a közössége. A közös hit, a Krisztus és egymás iránti szeretet köti össze a közösség tagjait. Ha ez megvalósul és meglátszik, akkor valóban van miért hálát adni.

Pál Istenhez szól a hálaimájában, és ezzel ki is fejezi, hogy kinek köszöni meg a gyülekezet példaértékű életét, melyet különféle tévtanok ellenére hűséggel megőrzött. Érdekes, hogy Pál korábban nem járt Kolosséban, mégis hitbeli testvérként tekint a közösség tagjaira. Hallotta a jó hírüket, de bátorította is őket, hogy hogyan tudják a belopódzó tévtanoktól megóvni a gyülekezetet.

Pál minden levélben érezhető ez a féltő szeretet, melyet hol kérlelő, hol határozott szavakban fogalmaz meg. És bár talán voltak gyülekezetek ahová gyakrabban és szívesebben ment, mindig kifejezte, hogy hálás értük és szeretettel imádkozik további lelki növekedésükért.

Krisztus követése sohasem egy magányos utazás. Isten közösségbe hív önmagával és bekapcsol „testébe” – az egyházba, ahol mint „egymásnak tagjai” működünk, szolgálunk tovább. Itt tanuljuk meg a szeretet és szolgálat alapjait, amelyek a krisztusi jellem kialakulásához elengedhetetlenül szükségesek. Ha tagja vagy valamelyik gyülekezetnek, ne felejts el hálát adni és imádkozni értük! Ha még nem, akkor itt az ideje, hogy a keresztség által csatlakozz Isten néphez!