Isten tenyerén
„Ímé,
az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.”
(Fritz Schmidt König után németből fordította
Túrmezei Erzsébet)
Ézsaiás
próféta könyvében többször megjelenik a közelgő Babiloni fogság elkerülhetetlen
szörnyű képe. „Ímé napok jőnek, és elvitetik, valami házadban van, és a mit
csak e mai napig gyűjtöttek eleid, Bábelbe; nem marad semmi meg, ezt mondja az
Úr!” (Ézs. 39:6)
Ahogy
olvassuk, magunk előtt látjuk, ahogy az elhurcoltak ott sírnak Babilon vizeinél
és azt mondják:„Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!”
(Ézs.49:14) Ahogy később Dániel is számolgatja a Jeremiás által megjövendölt hetven
év végét, és szinte belebetegszik a várakozásba.
Ám
Ézsaiás, mint az Ószövetség vigasztaló evangélistája, az ítélet mellé mindig
odateszi az ígéretet: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne
könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem
feledkezem.” (Ézs.49:15)
Mily
vigasztaló szavak ezek ma is, mikor magányosnak és elhagyatottnak érzed magad, mikor
úgy látod, hogy semmi sem sikerül, hogy minden összeesküdött ellened, és minden
problémával egyedül kell megküzdened.
Vedd
észre és vésd szívedbe Isten nem feledkezik meg rólad soha, sőt a tenyerén
hordoz. Ennek bizonyossága adjon erőt a mai napodhoz és mondjuk együtt:
Életem ott van Isten tenyerén,
Azért nem félek én,bármi fáj nekem:
Mosolyog a szemem,
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj,veszély,
Isten így szól: Ne félj!
Mitől és kitől is félhetnék én
Az Isten tenyerén?
Azért nem félek én,bármi fáj nekem:
Mosolyog a szemem,
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj,veszély,
Isten így szól: Ne félj!
Mitől és kitől is félhetnék én
Az Isten tenyerén?
(Fritz Schmidt König után németből fordította
Túrmezei Erzsébet)