Isten gyermekei és Isten országa
Márk 10:14
A gyermekekhez való viszony nagyon sokféle volt a társadalmakban. Volt, ahol kis emberként kezelték őket, volt, ahol éretlen személyként, volt, ahol tulajdonként. Tudták, hogy a római korban a családfő akár ki is végeztethette a gyermekét, akiről azt gondolta, hogy szégyent hozott rá? Vagy tudta, hogy a középkorban az állatoknak ügyvéd járt, ha kárt tettek, de ezt a jogot a kisgyermekek nem élvezték?
Jézus hozzáállása példa értékű még a mai korban is. Észreveszi a gyermekeket, foglalkozik velük, szereti őket, értékeli őket, neveli őket. Sőt példaként állítja a felnőttek elé: "Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." Miért példa a gyermek a hitben? Miért épp ővék az ország? Ez egy Jézus korához képest is régi történet a Bibliában!
Izrael népe megszabadult a rabszolgasorból és elhagyták Egyiptomot. Rövid sínai-hegyi kitérő után megérkeztek Kánaán határára, vagyis az "ígéret földjének" határára. Az emberek azonban nem készek rá, hogy belépjenek oda, ugyanis a kémek azt jelentették, hogy lehetetlen elfoglalják a földet, mert azt katonailag erős népek, fallal körülvett városokban lakják, akik óriások. Amikor mindenki elkeseredik, egyetlen csoport van, akik látták a kettévált Vörös-tengert, látták a remegő Sínai-hegyet a törvényadáskor, ették a mannát, és még mindig nem feledkeztek meg ezekről a csodákról, és hiszik, hogyha Isten megígérte, akkor az ígéret földje is az övék lesz: a gyermekek. Isten a nép hitetlenségére és a gyermekek hitére így válaszol: "Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni… De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek." (4Mózes 14:30-31)
Ahol a felnőttek megbuktak, ott a gyermekek győztek. Minden felnőtt látta a tíz csapást, áthaladt a víz falak között, érezte a Siónt rázkódni, látta a füstöt, Isten dicsőségét. Mégsem hittek. Láttak, de nem csodálkoztak. Ki a gyermekek ellenpólusa? A gazdag ifjú. Ö már felnőtt. Mindent tudott, mindent értett. Nagyon jó vallásos gyakorlata van.
A gyermekek: mindent tudnak, mert semmit se tudnak! Nem megrémültek, hanem elámultak. Nem megmagyaráztak, érdeklődtek. Nem kritizáltak, hanem kérdeztek. Nyitottak voltak.
Tele van a világ Isten csodáival! Akarsz-e csodálkozni? A mai nap kérdése: felismered őket?
(Csizmadia Róbert)
