Ádám és Krisztus
„Mert amiképpen Ádámban mindnyájan
meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki
pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi,
az ő eljövetelekor.”
(Korinthusbeliekhez írt első
levél 15. fejezet 22-23. vers)
A korinthusi
gyülekezet sok problémája (széthúzás, személyválogatás, felsőbbrendűnek tartott
lelki ajándékok, gnoszticizmus, a hellén és más pogány gondolkodásból fakadó
hamis tanítás) közül a legveszélyesebb a feltámadás tagadása volt.
Hiszen, ahogy Pál válaszából kiderül a feltámadás a keresztény hit
alapja: „mi módon mondják
némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? Mert
ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de
hiábavaló a ti hitetek is.” (12-14.vers)
„Ámde Krisztus feltámadott a
halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (20.vers) „Mert
amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan
megeleveníttetnek.” (22.vers)
„De mondhatná valaki: Mi módon
támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?” (35.vers) Bizony, milyen
jókat lehet polemizálni erről, milyen volt Ádám teste, mi volt a fényruhája, no
és mi a helyzet Jézus testével, volt-e hibás génje, bűnös hajlamra kódolva? És
milyen testtel támadt fel?
Az apostol nem ír erről, hisz a
tényeken ez nem változtat, mármint, hogy az első ember, Ádám engedetlenségének
következménye a szenvedés, a fájdalom, a fáradtság, a betegségek, az elmúlás,
és végül a halál.
És ugyanilyen biztos tény, hogy a
második Ádám, Jézus megváltoztatta a következmények sorát. A sor végén most már
nem a halál, hanem örök élet vár mindazokra, akik Benne remélnek. „Halál! Hol a
te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” (55.vers)
A teológia helyét
vegye át ma a hálaadás és az Ige felhívásának való engedelmesség: „Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul,
buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem
hiábavaló az Úrban.” (58.vers)
