Hit és kegyelem
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a
mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a
kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének
reménységében.”
Először a tagadás: Nem! Nekem semmi bajom! Még hogy én tisztátalan?
Csak összeettem valamit, vagy kicsit felfáztam, de semmi komoly. Holnapra
elmúlik.
Aztán az értetlenség: Uram, miért pont velem történik
mindez? Miért nem gyógyítasz már meg? Meddig kell még szenvednem? Hát olyan
nagy bűn az, hogy kicsit jól akartam magam érezni?
Az alkudozás: Jó tudom, nem kellett volna megtennem. De már
nem tudom visszacsinálni. Viszont, ha meggyógyulok, minden nap ott leszek a
zsinagógában, a vagyonom felét a szegényeknek adom, az árvákat és özvegyeket
segítem, varrok, főzök, mosok, csak gyógyíts meg Uram!
Néhány kétségbeesett próbálkozás: Doktor úr, már csak önben
reménykedem! Mondja, mit tegyek? Bármilyen szérumot megveszek, a legképtelenebb
gyógyszert is kipróbálom. A világ végére is elzarándokolok. A gyógyulásért mindenről
kész vagyok lemondani.
A beletörődés: Tizenkét év. Semmi javulás, semmi enyhülés,
semmi remény. Én már örökre számkivetett maradok.
Végül a hit érintése: „Ha csak ruháját illetem is,
meggyógyulok.” (Máté 9:21)
Igen, a hit volt a kulcs, mely megnyitotta a vérfolyásos
asszonynak a kegyelem ajtaját, amit bezárt a bűn tagadása, amit nem nyithatott
ki a ’miért’-ek tömkelege, sem a régmúlt, sem a megígért érdemszerző cselekedetek,
és ami ellenállt minden emberi erőlködésnek.
Ha a kegyelemhez vezető hit kulcsára vágysz: „Jöjj, keress és találj! A menny gazdag tárháza
nyitva áll és mindenki számára ingyenes. Gyere alázatos szívvel, és ne gondolj
arra, hogy valami jótettel ki kell érdemelned Isten tetszését, vagy jobbá kell
tenned magad mielőtt Krisztushoz jössz. Nincs erőd arra, hogy jót tegyél
önmagadtól, és állapotod megjavítására sem vagy képes.” (E.G.White - Szemelvények)
Gyere, ahogy vagy, „Bízzál,
a te hited megtartott téged!” (Máté 9:22)
