A szombat áldása
„Lássátok; az Úr adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek
hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén,
senki se menjen ki helyéről a hetedik napon. És megnyugodott a nép a hetedik
napon.”
Igen. Az Úr adta a szombatot. Ajándékul. És nem vette
vissza soha. Mint ahogy te sem veszed vissza, amit valakinek
ajándékoztál. A szombat évezredek óta változatlanul Isten ajándéka az ember számára.
Egy heti emlékünnep. A teremtés emléknapja.
Ebben a kesze-kusza, zűrzavaros világban Isten nyugalmat
szeretne adni neked. Áldást. Tudta, hogy egyre nagyobb és nagyobb szüksége lesz
majd az emberiségnek a szombati nyugalomra. Szép példa erre a mannahullás.
Minden nap hullott. Tehát minden nap ki kellett menni érte, összegyűjteni,
feldolgozni.
Azonban, amit eltettek másnapra, az megromlott. Isten a
mindennapi szükségleteinkről gondoskodik. Balgaság a hatalmas vagyon
felhalmozása.
Pénteken dupla mennyiség hullott. Szombaton viszont semmi. De
amit pénteken elkészítettek szombatra, az ehető, élvezhető, finom volt. Jó
lecke volt ez, az már biztos.
„Hat napon át dolgozz! De a hetedik nap, az
Úrnak, a te Istenednek szombatja, semmi dolgot se tégy azon!" – hangzott a
Tízparancsolatban. Megtanulták ezt Izrael fiai a pusztai vándorlás alatt.
Beléjük ivódott.
Bárcsak napjainkban minél többen felismernék a szombati
nyugalomnapba rejtett áldást. A taposómalomból egy teljes nap adatott a
feltöltekezésre. A nyugalomra, a kapcsolatépítésre, Istennel is, meg a
családdal is. Ha ez ma széles körben megvalósulna, mennyivel áldottabbak
lennének a családok, a gyermekek, és talán a gyógyszeripar lenne kissé feszült,
mivel kevesebb nyugtató fogyna.
Ha nem hiszed, próbáld meg!
