Felélénkül a táj
"Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka fog teremni."
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én már nagyon várom a tavaszt. Elég volt a fehér tájból, a kopár hegyekből, az üres földekből! Zöldellő kerteket és sűrű, madárzajjal teli erdőket akarok, és azt, hogy végre ne kelljen hat réteg ruhát felhúzni, ha át akarok menni a szomszédba. Persze ez a probléma csak a világnak ezen, és más, hasonló éghajlati viszonyokkal rendelkező táján probléma, máshol mást szeretnének. Szibéria fagyos tájain csak pár fok enyhülést várnak, azt, hogy a hó elolvadjon, azért mégsem. Ausztráliában, ahol éppen most van nyár (már inkább lassan ősz) ott pedig örülnek neki, hogy egy picikét talán hűvösebb lesz hamarosan. Más nemzetről viszont nem tudok, melynek még a népdala is arról szól, hogy “soha nincs jó idő”.
A mai bátorító igénk Ézsaiás prófétától származik, aki — prófétaként — Isten üzenetét közvetíti a zsidó nép, és a mi számunkra is. Isten pedig néha betekintést enged a jövőbe. Ez a betekintés van, hogy aggodalommal, és van, hogy örömmel van tele. A fenti ige ez utóbbit hirdeti a számunkra.
Ugyan erre az éghajlatváltozásra még várni kell egy keveset, de Ézsaiáson keresztül Isten egy olyan táj képét vetíti elénk, ahol már nincsenek kietlen pusztaságok, a sivatag sűrű erdővé változik, a jéggel borított tájakon pedig tavak és folyók öntözik a szántóföldeket. Az emberi telhetetlenség miatt kiirtott őserdők újra zöldellnek, és ahol eddig sakálok porzó vonyítását és röhögését lehetett hallani, ott mostantól a nádasban fészkelő madarak csivitelésétől zeng a vidék.
Ézsaiás nem egy egyszerű tavaszról ír, de még csak nem is globális felmelegedésről. Egy olyan változást vetít elénk, ami Isten teremtő munkájának következő megnyilvánulása lehet, melynek következtében egy elhasznált, kizsigerelt Földet újra virágzóvá változtat. Egy lerontott bolygóból újra a teremtése csúcspontját, egy édeni planétát akar alkotni — nekünk.
Jézus visszajövetelével minden megváltozik. Többé nem kell foglalkoznunk a globális éhezéssel, az árvizekkel és földrengésekkel, a szökőárakkal és erdőtüzekkel. Nem kell félnünk attól, hogy állatfajok százai tűnnek el teljesen, hiszen ő mindent újjáteremt — mindent újra tökéletessé.
Ahogy a tavasz életet hoz az élettelen tájba, Isten úgy hoz új életet az élettelen Földre. Szebb lesz, mint valaha volt, vagy amit ember elképzelhetne, megfesthetne, vagy körülírhatna. Szebb lesz, mint amit valaha láttunk. Ezt a tájat megéri megnézni, ebből a vízből szabad inni, és ezért érdemes kitartani mindaddig, amíg Isten újra nem teremti számunkra mindazt, ami elhasználódott.
Én pedig addig még beérem a hóvirággal és a rügyező fákkal.
