Apja lánya
„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”
János első levele 3:2
Hajnal volt, békésen aludtunk a kórházi szobában. Én az ágyon feküdtem, te pedig ott szuszogtál a mellkasomon. Csak ketten voltunk, a többi szobatárs előző nap délután hazamehetett. Aztán kinyílt az ajtó, és betoltak egy hölgyet, aki nemrég adott életet a hatodik gyermekének. Volt vele azalatt az idő alatt, - míg osztoztunk a kórtermen, - néhány jó beszélgetésünk. És egyszer, ahogy nézett minket, azt mondta: „Nagyon hasonlít rád a kislányod.” Nekem pedig ez olyan jól esett, mint egy falat kenyér.
Sokan (nagyon sokan) mondták és mondják azóta is, hogy apára hasonlítasz. Már te is elkezdted mondogatni: „apja lánya, apja lánya”. És halkan (nagyon halkan) megjegyzem, nem bánom. Sőt. Szeretem benned felfedezni annak a férfinak a vonásait, akit szeretek, aki mellett meghoztam a döntésemet. Mert Ő egy nagyon értékes ember, fantasztikus apa, és jó rá hasonlítani. És te is szeretsz „apja lánya” lenni.
Ma reggel Isten pont erre kér minket is. Legyünk Atyánk lányai és Atyánk fiai. Amennyire egy gyermekben ég a vágy, hogy hasonlítson a szülőjére, égjen bennünk is ez Isten iránt. Akarjunk olyanok lenni mint Ő! Mert Isten jó, és jó rá hasonlítani.
Hát figyeljük az Ő vonásait, szokásait, jellemét, tetteit! Vizsgáljuk meg, milyen Isten valójában! Ha minél több időt töltünk Vele, egyre jobban át fogunk alakulni olyanná, amilyen Ő. Utánozzuk Őt, éljük meg tulajdonságait a mindennapokban! Éljünk az Ő elvei szerint! Ne lehessen letagadni, hogy Hozzá tartozunk!
