Ábrahám hite
„Aki reménység ellenére reménykedve
hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a
te magod.”
Ábrahám és Sára a hit igaz hősei, akik isteni hívásra
szülőföldjüket maguk mögött hagyva indultak az ismeretlenbe. Akik sátorban
lakva „várták az alapokkal bíró várost” (Zsid.11:10). Akik elhitték, hogy idős
koruk ellenére is gyermekük születhet. És akik úgy haltak meg, hogy nem nyerték
el az ígéreteket, csak „távolról üdvözölték azokat”, hirdették, hogy „vándorok
és jövevények a földön” és jobb hazát keresnek. (Zsid.11:13-14)
Igen, Ábrahám és Sára odaszánása, bizalma, engedelmessége
követendő példa minden hívő számára. S mit tudunk erről a hitről?
Ábrahám és Sára hite nem veleszületett képesség, hanem folyton
növekvő, próbákban megedzett bizalom.
Ábrahám és Sára hite számol a természet
törvényszerűségeivel, azaz hogy emberileg már esélytelenek a gyermekáldásra. Ugyanakkor
saját elgondolásuk kudarca ellenére sem fordítanak hátat, sőt hibájukból
tanulva jutnak el arra a hitre, hogy Izsákot „Isten a
halálból is képes feltámasztani” (Zsid.11:19).
Ábrahám és Sára engedelmessége emellett nem valamiféle vak,
félelem vagy megfelelési kényszer motiválta engedelmesség. Ahogy az apostol is
írja: „nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak”
(Róm.4:13). Engedelmességük személyes döntésük, egyéni elhatározásuk gyümölcse,
és szabad akaratuk helyes irányba állítása.
Ábrahám és Sára engedelmessége persze a nyugati posztmodern
kereszténység számára – ahol a vallás nem több, mint egy érzelmi állapot, egy filozófia,
cselekedetek nélküli elmélkedés – érthetetlen és értelmetlen fanatizmus.
Ábrahám és Sára hite és engedelmessége nem szétválasztható, „Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a
cselekedetekből lett teljessé a hit” (Jak.2:22). Ez az igazi, a „szeretet által
munkálkodó hit” (Gal.5:6)
Ábrahám története miértünk íratott le, hogy hozzá hasonlóan legyünk
erősek a hitben, dicsőséget adván Istennek, teljesen bízva abban, hogy amit
Isten megígért, azt meg is cselekedheti. (Róm.4:20-21)
