Ne félj!
„Ne félj,
mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt
megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”
(Ézsaiás könyve 41. fejezet 10. vers)
Felmérések
szerint ma a legtöbben a haláltól, az egyedülléttől, a háborútól,
terrortámadásoktól, szellemektől, különböző állatoktól (hüllők, rovarok), zárt
helyektől, magasságtól, sötétségtől, a víztől, kudarctól, szerepléstől,
elutasítástól, és a betegségtől félnek. Ezek mellett a végtelenségig lehetne
még sorolni a legkülönbözőbb és legkülönlegesebb fóbiákat a fobofóbiával
bezárólag, amikor már attól fél valaki, hogy valami fóbiája van.
S
mi a helyzet a Biblia hithőseivel? Bizony, annak ellenére, hogy sokan azt
állítják, hogy a hívő ember életében nincs helye a félelemnek, közöttük is
számos szorongó, depressziós, vagy valamilyen komplexussal, fóbiával küzdő
embert (Ábrahám, Jákob, Mózes, Józsué, Gedeon, Dávid, Illés…) találhatunk.
A
különbség közöttük és közöttünk nem a félelem hiányában, hanem annak
kezelésében keresendő. Hiszen, ha volt is egy-egy borúsabb időszak életükben,
nem engedték, hogy ez teljesen maga alá gyűrje őket. „Bármikor fog is el a
félelem, én tebenned remélek.” (56. Zsoltár 4. vers), írja Dávid.
Félelmüket
nem pirulák beszedésével tompították, akaratukat nem agyzsibbasztó tréningekkel
edzették, kételyeiket Isten elé hozták és sokszor remegő kézzel és térddel
ugyan, de mélységes hittel és odaszánással haladtak tovább a számukra sokszor
ismeretlen győzelem felé, hirdetve:
„Íme,
az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek;
mert erősségem és énekem az Úr, és az Úr lőn nékem szabadítóm!” (Ézs.12:2) „Még
ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” (Zsolt.23:4)
Ne
feledd tehát! Ha „azok az akadályok, nehézségek, amelyek olyan félelmetesnek
látszanak, hogy szívedet, lelkedet félelemmel, rettegéssel töltik meg,
eltűnnek, ha előre indulsz az engedelmesség ösvényén, alázatosan Istenben
bízva.” (E.G.White; Pátriárkák és próféták 407.o.)
