Vár ránk az Isten
"Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok (új eget és új földet - ld. 13. vers), igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon bennetek békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok..."
2Pt 3,14-15
Mindennek van oka, minden valami okból történik, vagy kell történnie. Mivel várod az új eget, az új földet, mivel szeretnél az eljövendő ország polgára lenni, mivel szeretnéd az örök életet - mindennek hatással kell lennie az életedre. Ha komolyan gondolod, akkor ez nem maradhat pusztán vágy, csupán gondolat. Muszáj tettekké válnia.
Ahhoz, hogy ez valóra váljon, meg kell erőltetni magad, erőt kell venned magadon. Néha vannak dolgok, amik nem jók és mi mégis sietünk megtenni. Máskor meg, amikor a jót kellene tennünk, lassúak vagyunk. Azt gondoljuk: majd mindennek eljön a maga ideje, majd oda jutok. De nem haladhatunk a magunk tempója szerint, ha időre igyekezünk. Bár a jellem fejlődését nem lehet erőltetni, mégis meg kell ragadnunk minden lehetőséget, minden alkalmat arra, hogy formálódjunk az Isten kezében. Ez nem megy próba nélkül, ezért írja Jakab is, hogy "Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek" (Jak 1,2). A próba Isten műhelye, ahol rajtunk dolgozik. A hitünkön. "...hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül." (Jak 1,3-4) Így leszünk tisztává, így találhat minket az Úr feddhetetlennek, amikor eljön. Legyünk hát mindig békességben, bármi történjék is, maradjunk Isten kezében, mert ott vagyunk egyedül biztonságban. A próbákban tartsunk ki mindig a jó mellett, ragaszkodjunk mindvégig az Ő tanácsához, mert csak így haladhatunk előre.
Olyan türelmes az Isten! Képes kivárni, hogy megváltozzunk. Képes időt hagyni nekünk, hogy megéljük tévedéseinket, hogy belássuk helytelen választásainkat. Vár ránk, hogy változzunk, hogy jobb emberré legyünk. Ezt mi sokszor nem látjuk, nem érzékeljük, mert egy életen át tart és már szeretnénk ott lenni, már szeretnénk elérni. Ő a türelmes, mi türelmetlenek vagyunk, de akkor járunk jól, ha azt tarjuk javunkra váló dolognak, amit ő akar velünk cselekedni, mert ez vezet egyedül üdvösségre. Így hát örüljünk annak, hogy nincs még itt az utunk vége! Örüljünk, hogy van még időnk!
