Becsaptak...
„Jobb az ÚRnál keresni
oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az
ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.”
Zsoltárok
könyve 118. fejezet 8-9. fejezet
Elmesélem
egy gyerekkori élményemet. Tél volt, és akkoriban (nem volt azért az olyan rég)
még nagy telek voltak, vagyis sok hó hullott. Általános iskolás voltam, éppen
akkor mentem felső tagozatba. Az iskola udvarán a nagyok (ezek voltak a hetedik
nyolcadikos osztályosok) egy erődöt építettek, ahonnan dobálták a kisebbeket,
vagyis minket. Volt ebben az erődben valami őrült vágy, hogy az ember az erőd
azon az oldalán lehessen, ahol a nagyok vannak. Úgy éreztük, hogy valami
kiváltság az erődön belül lenni. Ezért a kisebbek megtettek néhány nem etikus
lépést azért, hogy bevegyék őket a nagyok. Ezt mi csak egyszerűen árulásnak
hívtuk. Az egyik délután odajön hozzám és a barátomhoz, egy hatodikos fiú, a
Marci, hogy ő bevisz minket az erődbe, ha akarjuk. Felcsillant a szemünk, de
ugyanakkor nem akartunk árulók lenni. De egyre jobban csalogatott bennünket és
mi mentünk, kíváncsiak voltunk. Emlékszem, ahogy Tomi, a barátom és én mentünk
Marcival, és ahogy az erőd fala mögé értünk a hetedikesek kegyetlenül
megfürdettek bennünket...
A
történet befejezéseként csak annyit, hogy aznap édesanyám a németjuhászunkkal jött
elém... (kicsit panaszkodtam a történtekről)
Csak
Isten az, aki nem csap be téged és engem. Annyira szeretem azt, hogy Benne
megbízhatok, bár mindenkinek át tudnám adni ezt az érzést. Sokszor próbáltam
már embereknél vigasztalásra lelni. Máskor pedig azoktól várjuk a megoldást
vagy a vigasztalást, akik népszerűek. Akkor szoktunk csalódni. Biztos volt már
hasonló élményed, nem akarok sajnálkozni rajta inkább örülök, mert akkor te is
tudod, hogy Isten nem csap be téged!
