Krisztus feltámadása ma

2Timótheus
2:8
Az a
benyomásom, hogy Krisztus feltámadása nagyon sok, magát hívő
kereszténynek valló számára csupán egy tantétel, amelynek nincs
különösebb hatása a hétköznapi életére. Mennyire másként
volt ez az apostoloknál, akik személyesen, szemtől-szembe
találkoztak a feltámadt Krisztussal, és tanúi voltak a mennybe
menetelének! Számukra a feltámadás egy örömteli, feledhetetlen
valóság volt, ami meghatározta további életük minden napját,
Krisztushoz fűződő minden gondolatukat. Attól kezdve a
tanítványok számára „a menny már nem tűnt bizonytalan,
fölfoghatatlan helynek, melyet meg nem érinthető, testetlen
szellemek töltenek be. Most már mint jövő otthonukra tekintettek
a mennyre, ahol szerető Megváltójuk hajlékot készített
számukra. Az ima új jelentőséget nyert, hiszen megváltójukkal
érintkeztek. Új és örömteli érzéssel, s imájuk
meghallgatásába vetett szilárd meggyőződéssel gyűltek a fölső
szobába s igényelték az Üdvözítő ígéretét. Hiszen ő
mondta: „Kérjetek és adatik nektek, hogy örömetek teljes
legyen." Jézus nevében imádkoztak tehát.” (Ellen G. White:
A te Igéd igazság 159. o.)
Amikor
a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 10-13. versét olvastam,
feltettem magamnak a kérdést: Valóban hiszem, hogy Jézus Krisztus
feltámadt a halálból? Egy távoli tantétel ez vagy személyes
hitemmé vált? Akkor számomra itt és most azt jelenti Krisztus
feltámadása, hogy nem kell reménytelenül tudomásul vennem a
gyengeségeimet, mert az a Lélek, „aki feltámasztotta Krisztus
Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő
tibennetek lakozó Lelke által.” (Róma 8:11)
Neked
mit jelent ma Krisztus feltámadása? Beépült-e már személyes
hitéletedbe az örömüzenet: Krisztus feltámadt?! Emlékezel-e rá
szüntelen?
Legyen
áldott a napod!