Vágyakozás Isten után
"Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után. Mikor
mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?"
Zsoltár 42:3.
Mozart: Vágyódás a tavasz után - című csodás műve jutott
eszembe, amikor a fenti Igét olvastam ma reggel. Te is meghallgathatod: https://www.youtube.com/watch?v=unFGwPJONtg
Aztán szétnéztem a szobámban, és feltettem a kérdést
magamnak: Te mikor szomjaztál úgy igazán az élő Isten után? Annyi minden leköti
a figyelmünket, igényt tart az időnkre, segítséget kérnek tőlünk, ügyeket kell
intézni. Néha elfelejtünk még enni is. Vagy inni. Pedig mindannyian tudjuk, nem
sokáig bírjuk éhesen-szomjasan. És lelkileg? Zsoltár 42:2. versében az áll,
hogy „Amint a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy vágyik utánad a lelkem,
Istenem!” Egyfajta sóvárgás, lüktetés érződik a gondolatokból.
Istenem! Nem tudok nélküled élni! Szomjas vagyok szavadra.
Mikor ülhetek le már végre, hogy hallhassalak? Szeretnék beszélgetni veled!
Olyan sok a zavaró tényező! Annyi minden lefoglal, leköt. Mikor lesz már egy
kis időm, hogy végre zavartalanul beszélgethessünk?
Pedig Ő a helyén van. Nem ment el. Vár rád és rám. Tedd
félre azt a munkát! Ne vedd fel a telefont! Ne kapcsold be a TV-t,
számítógépet! Ülj le, és töltődj fel nála! Mint a szarvas, aki vágyakozik a
friss vízre!
Isten szeretné betölteni kiszáradt életünket. Új erőt,
lüktetést, célokat, örömöt szeretne adni. Gondold végig: tudod hordozni a napi
terheket feltöltődés nélkül? Szomjasan? Kiszáradtan? Kimerülten? Ő szeretne
erőt adni, felfrissíteni, lelkesíteni!
Keressük hát meg azt a folyót, és engedjük, hogy szétáradjon
az erő elfáradt tagjainkban, gondolatainkban, szavainkban.
Vágyódás a tavasz után – vágyódás az Isten után!
