Ne ítélgessünk!
„Ne
ítélgessük hát többé egymást, hanem azt ítéljétek meg inkább, miként nem
okoztok a testvéreteknek megütközést vagy botránkozást.”
Róm 14,3
Pedig milyen jók vagyunk az ítélet mondásban.
Elég, ha valaki egyszer elront valamit onnan kezdve, ő már csak olyan lesz.
Amikor középiskolás voltam, nem tartoztam az éltanulók csoportjába, sőt inkább
az igazgató úr napirendjét gazdagítottam rendszerint. (kölcsönös volt a
szimpátia)
Elismerem, hogy nem voltam könnyű eset, de idővel
próbáltam megváltozni. Tényleg, elismertem minden hibámat, és megpróbáltam jó
gyerek lenni. De egyszerűen képtelenség volt (persze most úgy tűnhet, mintha a
felelősséget szeretném áthárítani J). Akármit tettem, mindig ugyanaz maradtam a
tanáraim szemében. Azért hogy bejuthassak a főiskolára iskolát kellett
váltanom, mert nem kaptam hármasnál jobbat. Átmentem másik iskolába, és „könnyű
szerrel” jutottam be a főiskolára.
Milyen könnyen hozunk ítéletet egymás felett. Ha
valami nem tetszik, megbélyegezzük egymást, és ujjal mutogatunk a másikra, hogy
az milyen, magunkban pedig nem találunk hibát. Pál apostol nagyon komoly
felhívást intéz a hívőknek. Nézzünk tükörbe, és vizsgáljuk meg a mi
cselekedeteinket és a mi viselkedésünket. Még ha egy közösségben eltérő nézetek
is alakulnak ki, nem szabad, hogy ezért úgy tekintsünk a másikra, mint aki nem
Krisztus szolgája. Nem ítélgetnünk kell egymást, hanem elfogadnunk egymást. A
változás, az jön Krisztus ismeretével. Ez egy folyamat, amely az ember életét
végig kíséri. Sosem áll meg a változás folyamata, mert a cél az, hogy olyanokká
váljunk, amilyen Krisztus!
