Békülj meg a testvéreddel!
„Azért, ha a te ajándékodat az oltárra
viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van
ellened: Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj
meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.”
(Máté evangéliuma 5. fejezet 23-24.
vers)
Egyszer
egy tanár azt a feladatot adta diákjainak, hogy vegyenek egy kartondobozt és a
következő héten, ha valaki megbántja őket és nem tudnak megbocsátani, tegyenek
bele egy barackot, és írják rá az illető nevét. A dobozt pedig állandóan vigyék
magukkal, buszon, tanórákon, éjszaka az ágyuk mellett…
A
hallgatóknak először viccesnek tűnt a dolog. Szorgalmasan címkézték fel a
barackokat olyan személyek nevével, akik gyermekkoruktól fogva megbántották
őket. Ahogy múltak a napok még jó néhány olyan névvel bővült a lista, akik
valami megbocsáthatatlant tettek.
Aztán
a hét vége felé feltűnt nekik, hogy a doboz egyre nehezebb. A barackok pedig
rothadásnak indultak, és a ragacsos lé itt-ott átáztatta a dobozt és az egész
kezdett elviselhetetlen bűzt árasztani.
Így
már egyre nagyobb teher volt mindenhova, étterembe, boltba, stb. magukkal
cipelni a dobozt. S mivel e különös kísérlet miatt nevük és lakcímük,
telefonszámuk is a dobozon volt nem hagyhatták ott sehol.
Mindannyian
szavak nélkül is megértették, milyen az, amikor nem vagyunk hajlandóak
megbocsátani másoknak, amikor éveken keresztül cipeljük magunkkal megsértett
önérzetünk súlyát, amikor állandóan lekapargatjuk a varrt lelki sebeinkről,
amikor belül éget a gyűlölet, az irigység.
Persze,
jó keresztényként megpróbáljuk takargatni rossz érzéseinket. Mindenféle kegyes
cselekedettel beparfümözzük erjedésnek indult, bűzlő „barackjainkat”. De ahogy
Jézus mondja, Istennek ’jó szaglása’ van, és Ő egészséges gyümölcsöket „szeretete,
öröm, békesség…” szeretne látni a dobozunkban.
Ezért ma, amikor
Ő elé állsz, vizsgáld meg életed dobozának tartalmát!
Találtál
benne akár csak egy bomlásnak indult barackot is?
Mi a célod
vele?
Meddig
cipeled?