Isten tette volt
"Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát."
Nem volt könnyű egyik fázis sem. A "minden kezdet nehéz" igazságát a bőrünkön éreztük. Azután már a lendület is alábbhagyott. Vártuk, hogy könnyebb lesz, vagy legalább kedvünk lesz hozzá, vagy képesek leszünk megszokni, de nem ment. Sok időt és energiát is veszítettünk. Ha tegnapra elkészültünk volna, is késő lenne már, ahhoz képest még mindig nem haladunk előre. Más napokon végre van lendület, van energia, de egy pillanat alatt, mintha minden megint elromlott volna. Egyet előre, kettőt hátra. A "soha nem leszünk készen" hangoztatása természetesen szintén nem vitte előre a munkát.
Azután egyszerre csak minden megváltozott. Valami láthatatlan, de biztosan érezhető erő egyberendezte az addig érthetetlen részeket. A nehézségek és fájdalmak érthetőek lettek. A kellemetlenből valami új és jó származott. A Rendező Kéz minden negatívat is a javunkra változtatott. Ott volt, ahol már elveszítettünk minden reményt. Meglátogatta a mi egyszerű, tévedő, lerongyolódott életünk félbemaradt próbálgatásait, a kudarcainkat, amit még magunk előtt is szerettünk volna elrejteni.
A "soha!" annyira logikusnak és várhatónak látszott, ehelyett most átléptünk az "ezt nem hiszem el" országába. A természetfeletti, ami történt nem csábította ide a hitetleneket, mert nem vált ketté a Vörös-tenger, de ami történt, az valóban hihetetlen volt. Sikerült, amiről mi már örökre lemondtunk, aminek a leghalványabb esélye is örökre lezártnak tűnt. Nem a mi érdemünk volt. Azt az elején bemutattuk, hogy nekünk hogy megy - sehogy. Ez most biztosan valami más, nem tőlünk jött!
Fentről kaptuk a segítséget. Isten végig velünk volt. Csak addig nem voltunk nyitottak a segítségére, mert nem hittük el, hogy lehetséges. MIlyen jó, hogy nem hagyott el és a hitetlenségünk ellenére is megtette velünk a csodát!
Isten volt velünk és sikerült minden, ami az Ő akarata volt és minden részletében a javunkra vált!
Nehémiás 6:16
Nem volt könnyű egyik fázis sem. A "minden kezdet nehéz" igazságát a bőrünkön éreztük. Azután már a lendület is alábbhagyott. Vártuk, hogy könnyebb lesz, vagy legalább kedvünk lesz hozzá, vagy képesek leszünk megszokni, de nem ment. Sok időt és energiát is veszítettünk. Ha tegnapra elkészültünk volna, is késő lenne már, ahhoz képest még mindig nem haladunk előre. Más napokon végre van lendület, van energia, de egy pillanat alatt, mintha minden megint elromlott volna. Egyet előre, kettőt hátra. A "soha nem leszünk készen" hangoztatása természetesen szintén nem vitte előre a munkát.
Azután egyszerre csak minden megváltozott. Valami láthatatlan, de biztosan érezhető erő egyberendezte az addig érthetetlen részeket. A nehézségek és fájdalmak érthetőek lettek. A kellemetlenből valami új és jó származott. A Rendező Kéz minden negatívat is a javunkra változtatott. Ott volt, ahol már elveszítettünk minden reményt. Meglátogatta a mi egyszerű, tévedő, lerongyolódott életünk félbemaradt próbálgatásait, a kudarcainkat, amit még magunk előtt is szerettünk volna elrejteni.
Fentről kaptuk a segítséget. Isten végig velünk volt. Csak addig nem voltunk nyitottak a segítségére, mert nem hittük el, hogy lehetséges. MIlyen jó, hogy nem hagyott el és a hitetlenségünk ellenére is megtette velünk a csodát!
Isten volt velünk és sikerült minden, ami az Ő akarata volt és minden részletében a javunkra vált!