Jó étvágyat!
(János evangéliuma
6. fejezet, 27-29. vers)
„A kenyerek csodájának híre elröppent
közelre, távolra egyaránt, és másnap igen korán reggel a nép sereglett
Bethsaidába, hogy lássa Jézust. Tanítványaitól megtudták, hogyan kelt át a
tengeren.
A vihar tombolását, az ellenszéllel
szembeni eredménytelen evezés sok-sok óráját, a vízen járó Krisztus
megjelenését és az amiatti félelmüket, megnyugtató szavait, Péter kalandját és
annak kimenetelét, a vihar hirtelen lecsendesedését és a hajó partra érését
mind híven elmondták az álmélkodó sokaságnak.
Sokan nem elégedtek meg ennyivel, Jézus köré
gyűltek, és megkérdezték: "Mester, mikor jöttél ide?" (Jn 6: 25)
Remélték, hogy saját szájából többet tudhatnak meg a csodáról. Jézus nem
elégítette ki kíváncsiságukat.
Nem valamilyen méltó okból keresték Őt, hanem mert ettek a kenyerekből, és remélték, hogy ha hozzá csatlakoznak, még kaphatnak időleges javakat.
A Megváltó intette őket: "Munkálkodjatok
ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök
életre" (Jn 6:27).
Amiképpen fizikai életünket az
élelem tartja fönn, azonképpen lelki életünket Isten Igéje élteti. Minden
léleknek Isten Igéjéből kell életet kapnia saját maga számára. Ahogyan
magunknak kell ennünk, hogy táplálékhoz jussunk, úgy magunknak kell bevennünk az
Igét is.
Ne pusztán más értelmének a
közvetítésével kapjuk meg. Gondosan tanulmányozzuk a Bibliát, kérjük Istentől a
Szentlélek segítségét, hogy megérthessük Igéjét. Vegyünk egy verset, és
agyunkat összpontosítsuk a feladatra, hogy megbizonyosodjunk a gondolatról,
melyet Isten a versbe helyezett számunkra.
Addig időzzünk a gondolat
felett, míg sajátunkká nem válik, s megismerjük, "mit szól az Úr".
Ígéreteiben és figyelmeztetéseiben Jézus engem tart szem előtt. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha én hiszek Őbenne, el ne vesszek, hanem örök életem legyen. Az Isten Igéjében feljegyzett tapasztalatok az enyéim. Enyém az ima és ígéret, a parancs és a figyelmeztetés.
"Krisztussal együtt
megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely
életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett
engem és önmagát adta érettem" (Gal 2:20).
Amint a hit így elfogadja és
magába szívja az igazság alapelveit, azok a személyiség részévé és éltető erővé
válnak. A lélek által befogadott isteni Ige formálja a gondolatokat, megindítja
a jellem fejlődését.”
/Részletek E.G.White Jézus
élete, ’A galileai válság’ c. fejezetéből/
