Isten nem változik
Részletek E. G. Whitee
írásaiból
„Mert
én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!”
Malakiás 3,6
"Isten a szeretet" -
ezt hirdeti minden virág és minden egyes fűszál! A madarak zengő éneküket
hallatják, a gyengéd virágok tökéletes szépségükben kellemes illatukkal töltik
be a léget, az erdő magas fái üde zöld, dús lombozatukkal - mind-mind hangos
bizonyítékai Isten szeretetteljes atyai gondoskodásának és vágyának, hogy
gyermekeit boldoggá tegye…
…Az Úr bennünket eget és földet
betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A
természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi
szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek
csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és
érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek
értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú
és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben
olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki
hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót,
aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson
rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét
árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte…
…Földi küldetését Jézus így
vázolta: Az Úr "felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot
hirdessem..., hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek
megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat" (Lk 4:18). Ez volt
az Ő munkája. Ide s tova járt, jót tett és meggyógyította mindazokat, kik a
gonosz hatalmába kerültek. Egész falvak és városok voltak, melyekben többé nem
volt hallható a betegek sóhaja és panasza, mert rajtuk áthaladva, minden
beteget meggyógyított. Művei bizonyságot tettek isteni küldetéséről. Szeretet,
irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes
cselekedetében. Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket.
Emberi természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és
megközelíthesse a mi szükségleteinket…
…Ez a Megváltó jelleme, amiként
életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is. Az Atya szívéből fakadnak
az isteni irgalmasság folyamai, amelyek Krisztusban nyilatkoznak meg és szétáradnak
az egész emberiségre. Jézus, az irgalmas, szeretetteljes Üdvözítő volt a
testben megjelent Isten (1Tim 3:16)…
…Krisztus azonban nem azért
szánta rá magát erre a nagy áldozatra, hogy mennyei Atyánk szívét irántunk való
szeretetre ébressze, vagy hogy Őt az emberiség megmentésére és megváltására
késztesse. Nem, nem! "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött
Fiát adta" érte (Jn 3:16). Isten nem a nagy engesztelő áldozat
következtében szeret minket, hanem ellenkezőleg; azért hozta az áldozatot, mert
szeret bennünket…
…A bűn következtében az emberek
Sátán alattvalói lesznek, de Krisztus engesztelő áldozatában való hit által
Ádám fiai ismét Isten gyermekeivé lehetnek. Az emberi természet felvételével
Krisztus felemelte az elesett emberiséget, olyannyira, hogy a vele való
összeköttetés által tényleg méltók lehetnek az "Isten gyermekei"
elnevezésre. Ez a szeretet páratlan! A mennyei Király gyermekeinek
neveztessünk! Óh, mily becses ígéret! A legmélyebb elmélkedésre méltó dolog!
Még ha minden emberi kötelék megszűnik is, ha barát baráthoz hűtlen lesz, ha az
anyák megszűnnek gyermekeiket szeretni, ha az ég és a föld elmúlnak, Isten
hozzánk való szeretete soha meg nem változik.” (Könyv: Jézushoz vezető út,
Isten szeretete az emberek iránt fejezet.)
