Jó ember, rossz ember
Jó ember, gonosz ember
Lukács 6:45.
Mindenkinek
megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk
kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell.
Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal
foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell
kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell
gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz
dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: " Legyenek kedvedre valók szám mondásai, és
szívem gondolatai legyenek előtted, ó, Uram, kősziklám és megváltóm "
(Zsolt 19:15)
Amikor
Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együtt kell működnie
vele. A gondolatoknak határt kell szabnia, korlátoznia kell azokat, vissza kell
szorítania és tartania, hogy ne kalandozzanak el és időzzenek olyan dolgoknál,
melyek csak gyengítik és megrontják a lelket. Gondolataidnak tisztának, szíved
elmélkedésének makulátlannak kell lennie, ha azt szeretnéd, hogy az ajkadat
elhagyó szavak elfogadhatóak legyenek a menny számára, és embertársaidnak
hasznára váljanak. Krisztus így szólt: „Mérges kígyók fajzatai! Hogyan is
szólhatnátok gonosz létetekre jót? Mert a szív teljességéből szól a száj. A jó
ember a maga jó kincseiből hozza elő a jókat. A gonosz ember pedig a maga
gonosz raktárából hozza elő a gonosz dolgokat. De mondom nektek; Minden
haszontalan beszédért számot adnak majd az emberek az ítélet napján. Mert
beszédedből ítélnek majd igaznak és a beszédedből marasztalnak el téged.” (Máté
12:34-37)
Krisztus
a hegyi beszédben ismertette tanítványaival Isten törvényének messze ható
követelményeit. Azt tanította hallgatóinak, hogy gondolatok által a törvényt
már akkor megszegik, amikor a gonosz vágyat a valóságban még végre sem
hajtották. Kötelességünk, hogy uralkodjunk gondolatainkon, és Isten törvényének
befolyása alá tereljük őket. (Review and Herald, 1888. június 12.)
A Szentlélek eljön
reátok c. könyv: A megváltozott gondolatok c. fejezet