Gyönyörködni az Úrban

„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.”

(37. Zsoltár 4. vers)

Úgy vélem ez a bátorító mondat sokunk szívének kedves Bibliaverse. S főleg e vers második felére, - arra, hogy az Úr majd megadja szívünk kéréseit - szoktunk koncentrálni, elfeledve, hogy ez az ígéret a mondat első felében olvasható feltételhez van kapcsolva.

Gyönyörködjél az Úrban, mondja a Zsoltáros. S hogy mit jelent ez a gyönyörködés Hadd álljon itt a XIX. században élt híres baptista prédikátor Spurgeon gondolatsora:

„Az Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert romlott természetének kívánságain. Az Úrban való gyönyörködés nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt, amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli.

Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?

Az ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután nekilát, hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk.

Ha engednénk, hogy Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől, akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt.

Ezért ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak „otthon" Istennél, és igyunk az Ő forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve.

Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden helyénvaló kívánságunk teljesülni fog.”

 /C.H.Spurgeon, Isten ígéreteinek tárháza/