Az ő nevében reménykednek majd a népek
„Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én
szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a
népeknek. Nem szít viszályt, és nem kiáltoz, senki sem hallja hangját az
utcákon. Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki, míg
győzelemre nem viszi az igaz ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a
népek.”
Máté 12,18-20
Milyen lenne az a vezető, aki
valóra tudná váltani az emberiség egységét? Milyen lenne az, aki meg tudná
valósítani azt, hogy ember az emberrel ezután mindenkor békében legyen? Milyen
lenne az, aki orvosolni tudná mindenki lelki bajait a testiekkel együtt? Milyen
lenne, ki békét tudna hozni a vallási, etnikai, gazdasági ellentétekkel
szabdalt, forrongó világnak? Van róla elképzelésed?
Először is szolga lenne és nem Úr, mert ahhoz, hogy szót értsen mindenkivel
alázat és tisztelet szükséges.
Másodszor kiválasztott lenne a szó teljes és pozitív értelmében, mert egy
ilyen küldetést nem lehet hivatástudat nélkül véghez vinni.
Mindenki tudná róla, hogy ő Isten szeretett gyermeke. Nem különböző
isteneké, hanem azé az Istené, akit mindannyian el tudunk fogadni, meg tudunk
érteni.
Felülről vezetett, mert bölcsességét látva és tapasztalva mi
mindannyian ámulnánk, tanácsát szívesen fogadnánk.
Igazságos, nem részlehajló, nem befolyásolható semmilyen érdekkel,
jutalommal, ígérettel.
A vitát kerülő, feleslegesen nem bonyolódna szópárbajokba. Érvelése
mindig tiszta és lényegre törő volna.
Természetes hatalmával vissza sosem élne. Nem használná ki hangja
erejét, hogy másokat letorkoljon. Segítőit nem hívná, mert aki érvei alatt nem
hajlana meg, az az erőszaknak sem engedne.
Mindig a
gyengét segítené. Legerősebbként még ellenségeit sem ütné, javaikat el nem
venné. Bárki bajba jutna, azt felemelné.
