Egy csepp mennyország
„...titeket
pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki
iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket, és tegye
feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi
Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.”
Pál első levele a thesszalonikaiaknak 3:12-13
Beszél Pál sok mindenről –
az egymás iránti szeretet gyarapodásáról, a szív megerősítéséről, feddhetetlen
és szent életvitelről –, de ezek értelme csak Krisztus eljövetelében telik meg
tartalommal. A keresztyén élet azért tevékeny, mert tudatában van, hogy egy cél
felé halad. A bibliai hit sohsem statikus, nem valami állandó, amit ha egyszer
megszereztünk, mint az érettségit, a diplománkat, vagy egy kitüntetést, akkor
azt már kirakhatjuk bekeretezve a falra, és büszkén nézegethetjük a szembe levő
hintaszékről. A hit mindig fejlődik, mindig változik, mindig növekszik, mindig
valami fele halad. A mi hitünk célja Jézus második eljövetele. De ez a cél nem homályosítja
el a hétköznapi élet apró-cseprő gondjait, vagy a súrlódássokkal terhelt emberi
kapcsolatokat, sőt, még inkább érzékennyé tesz. Ha ott szeretnék lenni Isten
országában miután eljött Jézus, akkor éljek úgy embertársaimmal, hogy
jelenlétük ott se okozzon feszültséget bennem. Így az eljövendő mennyország tudata
arra sarkal minket, hogy magunkban és magunk körül is létrehozzunk egy csepp
mennyországot. Legyünk hát mi is egy csepp mennyország embertársaink számára!