Belső megújulás
Belső megújulás
„Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de
a belső napról napra megújul.”
2Korintus 4. rész 16. vers
A mondat középső része egyszerűen logikus. Külső emberünk
romlik. Fogynak a sejtjeink, feledékenyebbek leszünk, ilyen olyan betegség üti
fel a fejét, baj van a hallásunkkal, látásunkkal, gyorsaságunkkal, tempónkkal.
Valóban romlik a mi külső emberünk.
Azonban elmondhatod-e, hogy bár ez igaz, de a belső emberem,
az aztán napról napra megújul. Édesapám egy nagyon mélyen gondolkodó, igazán
hívő ember volt. Sajnos megtámadta a szervezetét a rák. Soha nem láttam
elcsüggedni. Sokkal inkább felgyorsult. No, nem a tempójával, hanem az idő
kihasználásával. Rengetegszer láttam a nagy diófánk alatt ülni, kezében Biblia,
könyvek, jegyzetfüzet és toll. Közben potyogtak a könnyei, úgy meghatották az
olvasottak. Aztán egy másik alkalommal papírt és tollat meg borítékot kért, és
minden barátjának írt egy nagyon megható, megtérésre buzdító levelet.
Bocsánatot kért tőlük, ha valamivel megbántotta volna őket és kérlelte, hogy
szeretne majd találkozni velük az újjáteremtett földön, döntsenek Jézus mellett.
Elmondható, hogy bár testi állapota naponta gyengébb lett, de mindig felemelő
volt a vele való beszélgetés. Mindig hozott elő valami újat. És ez aztán
létrehozta azt, amit fenti Igénk első mondatában olvasunk: Nem csüggedünk. Ha
életünk jó kezekben van, ha rendben vagyunk lelkileg, akkor higgyük azt, hogy a
mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen igen nagy, örök dicsőséget szerez
nekünk, mivel nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk. Mert a láthatók
hamar elmúlnak, de Isten országa megmarad örökké.
Van még okod a szomorúságra? Engedd, hogy Jézus levegye
terhedet! Lehet, hogy körülményeid nem a legrózsásabbak, talán az egészséged, a
pénztárcád vagy a kapcsolataid területén látsz gondokat. Ne feledd, ettől
függetlenül a belső lelki életed naponta megújulhat és EZ a lényeg. A többi
csak ráadás. Emeld fel szemed Jézusra! Közelében gondjaid oszlanak, tőle árad
az égi erő!
