Hit kontra hitetlenség

Pál levele a rómaiakhoz 11,20
(UF)
A szelíd és a vad olajfa
hasonlatáról olvashatunk itt. Mindenki csak hit által maradhat meg ott ahová
eljutott. A hit borzasztó fontos alkotóeleme az életünknek. Jól tudjuk ezt, és
mégis beszélni kell róla. Nap mint nap kérdőjelek tömegére kell a válaszokat
megadjuk, és ugyan próbálunk emberi eszközökkel megoldást találni ez mégis
gyakran nagyon nehéznek bizonyul.
„Azok a hitetlenség miatt
törettek ki…” Azt hiszem, egyikünk sem szeretne azok közé tartozni, akik a
hitetlenség miatt kizárást kapnak az Úr dicsőségéből. Ellenben állni
szeretnénk, nem görnyedezve roskadozó térdekkel, hanem egyenes és megingathatatlanul. Ezt csak hit által tudjuk megtenni. Akinek van hite, az teszi a
társadalom az emberiség számára hasznossá.
Egy ötletet szeretnék adni: sokszor
látjuk, hogy fiatalok lézengenek az utcákon. Mit gondolunk miért? Természetesen
azt mondjuk, hogy: „minden ember a saját
szerencséjének a kovácsa”. Semmi nem érdekli őket, senkivel nem akarnak
beszélni, tanulni nem akarnak, dolgozni utálnak. Elfogyott a reményük, ha
egyáltalán valaha is megismerkedtek ezzel a fogalommal. Te, aki hittel
rendelkezel és általa állsz, menj, és add tovább a hitedet. Szép és jó dolog,
hogy nagy hited van bizonyos dolgokban, add tovább a hited. Látod hogy mások
elesettek gyámoltalanok, állítsd fel őket, adj nekik hitet, reménységet és ezt
tedd úgy, hogy először is megértést tanúsítasz felé, és a kioktatás helyett
halk csendes tanácsokkal segítenéd őt az Úr felé.
„Ne légy elbizakodott”, sose
gondold, már nem juthatok tovább. Sose hidd azt, hogy a hitnek oly magas fokán
állsz, hogy onnan már mindenkire csak lenézni tudsz. Ha megszakad a hited
forrás, egész egyszerűen olyan leszel, mint egy félre dobott parázs. Még egy
darabig pislákolsz, de lassan kialszol.
Mindenkinek
kívánom, hogy sose gondoljuk azt, hogy mostmár hátradőlhetünk. Sose gondoljunk
arra, hogy nekünk már a Szentírás nem tud újat megtanítani.