Kiáltás
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”
Zsoltárok könyve 50:15
Kemény hetet hagytál magad mögött, és lehet, hogy a rémálmoknak még nincs vége. Küzdöttél és gyűrted a mindennapokat, próbáltál talpon maradni, próbáltál élni, túlélni. Próbáltad mutatni, hogy te elég erős vagy, kibírod, és menni fog, míg végül nem maradt már jártányi erőd sem. A harc nem most kezdődött, és érzed, messze még a békepipa, de már túl gyenge vagy a továbbhoz.
Már nem akarod játszani a hős. Nem akarsz kőszikla lenni, rendíthetetlen, csak ember, aki kiált az ég felé magányában. Csak egy ember, akinek szüksége van támaszra, segítségre a következő lépéshez. Egy ember, akiben él Isten arcának képmása mélyen, talán elfelejtve, de egy ember, aki mégis emlékezik, és a szíve dobbanásainak utolsó rezdüléseiben érzi és tudja, Rá van szüksége.
Hát kiálts! Hívd Őt segítségül! Ne szégyelld kimondani, hogy egyedül nem megy! Ne süsd le a szemed, amikor megvallod: kell a jelenléte. Csak Ő kell. Szólítsd meg bátran, bizalommal, és hidd el, Ő soha nem fog visszautasítani. Soha nem néz rád sajnálkozóan, hogy neked még ennyire sem futja a saját erődből. Soha nem ír le azért, mert mertél véletlenül Hozzá fordulni.
Ő örül, ha hallhatja hangodat. Örül, ha segítségedre siethet. Örül, ha veled lehet, ha meghívod Őt az életedbe, és átadod neki a problémák megoldásának lehetőségét. Minden vágya, hogy a te oldaladon állhasson, hogy végre elfogadd Őt, félretéve az összes előítéletet Vele kapcsolatban, és engedd, hogy megmutassa neked igazi valóját.
Ő meg akar szabadítani. Össze akarja törni a kétségbeesés béklyóit, a problémák láncát, és életet akar neked adni. Igazi életet. Ehhez azonban a Te döntésedre is szükség van. Neked kell kérni, neked kell ezt az utat választani.
Ő vár rád ma reggel. Vár, hogy kérj, hogy kiálts, és megengedd neki a segítést. Hát ne bocsásd el némán a pillanatot! Szólítsd meg az Örökkévalót, és figyeld az Ő szabadítását!
