Egy tökéletes világban...
„Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”
Lukács evangéliuma 12:32
Így az év vége közeledtével, az ünnepek táján úgy érzed, nagyobb a kontraszt. A szeretetről beszélünk, miközben nem tudjuk igazán szeretni a másikat. Ajándékokat veszünk, pedig a Társnak talán legjobban közös időre, élményekre lenne szüksége. Egy jó beszélgetésre a félhomályban, egy forró teára reggel az ágyban, egy igazi, szívből jövő ölelésre, mikor késő este hazaér a munkából.
Ilyenkor jobban látszik, hogy nem ez az a világ, amire az embert Isten teremtette. Halál, fájdalom, amerre csak nézel, és még a legboldogabb pillanatba is csöndben bekúszik a rossz. A félelem, a hiány, az üresség. Ülsz a családdal az asztal körül, és tudod, elférnétek itt többen is, de már nincs kikkel megtölteni az árva székeket.
Éled a hétköznapokat, és tapasztalod a nyomort, a szegénységet, a kilátástalanságot magad körül, vagy éppen a saját bőrödön. Van, aki nem tud, és van, aki nem is akar változtatni rajta. Valaki már belefáradt a küzdelembe, és a "könnyebb" utat választva hátat fordított a létezésnek. Az élet arra tanított, hogy „csak a mesében van happy end, mert az életben [...], a rosszak győznek, és a jók pórul járnak” „és legfeljebb csak az arányokon lehet javítani.” (Frei Tamás: A megmentő)
Egy tökéletes világban ez mind nem lenne. Nem lenne betegség, nem lenne rossz hír, amit az orvosnak közölnie kell veled, miközben próbálja palástolni a saját szívében tomboló érzéseket. Nem lenne sérült, vagy épp meg nem született gyermek. Nem lenne, aki sajnálná tőled az elért eredményeket, hanem együtt örülnénk egymás sikerének. Nem lenne, aki elvenne és rombolna, mert ha neki nem lehet, más se élvezze a birtoklást.
Egy tökéletes világban az ünnep igazán ünnep lenne a fájó érzések teljes hiányával. Nem lenne „Istenhozzád”, nem lenne búcsú és vég nélküli várakozás. Nem lenne gyűlölet, és nem beszélnénk el egymás mellett, hanem értenénk és szeretnénk egymást igazán. Egy tökéletes világban...
Talán úgy érzed, gondolataid túlságosan elrugaszkodtak a valóságtól, pedig hidd el, ez lenne az igazi valóság. Isten egy tökéletes világra alkotott meg minket, csak az ember már akkor is úgy gondolta, „én jobban tudom...” Ez a Teremtő Isten üzen ma reggel neked: lesz majd tökéletes világ! Ő elhozza országát. Eljön ismét, de már nem, mint csecsemő, aki számára sehol sem volt hely, hanem mint Király, és újjáteremti ezt a világot. Neked. Érted.
Ezért hát ne félj, hanem engedd, hogy szívedben fellobbanjon a remény, ahogy az utolsó gyertyát is meggyújtod a koszorún, és várd örömmel az advent érkezését!
