A törvényben gyönyörködni
„Ha nem a te törvényed
lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.”
(119. Zsoltár 92. vers)
Nemrég
volt az emberi jogok világnapja. A közszolgálati rádió tematikus adásában rövid
riportot készítettek az utca emberét kérdezve, mennyire ismerjük jogainkat.
A
válaszadók pedig csak sorolták: élethez való jog, szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény
előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok, élelemhez,
neveléshez és munkához való jog, stb.
Ahogy
hallgattam a felsorolást, feltűnt, hogy milyen szívesen és milyen fennhangon
hangoztatták az emberi jogainkat. Viszont senki sem akadt, aki legalább
félszóval odavetette volna; a jogok mellett nem ártana a kötelességekről is
beszélni egyszer.
Aztán
elkezdtem keresgélni a neten, de hiába, mert olyat, hogy emberi szülői,
házastársi, gyermeki, vagy társadalmi, netán gyülekezeti tagok kötelességének
világnapját sehol sem találtam.
Hát
igen, ilyenek vagyunk mi emberek. Ami jár, azt kikérjük magunknak, de ha adni
kéne valamit a közösbe, szívjuk a fogunkat. Mert tévesen azt gondoljuk, ha így
teszünk kevesebb lesz nekünk és gyávának és ügyetlennek tartanak, majd, amiért
nem merünk kilépni a törvényes kereteken és nem a kiskapukra játszunk.
S
a szomorú, hogy megannyi magát kereszténynek nevező ember is így tesz. Olyan
úton haladnak látszólag a mennyország felé, olyan módszereket követnek, olyan életmódot
folytatnak, és olyan szokásokat gyakorolnak, mely emberek kívánságait tükrözik,
s közben Isten kívánalmait, törvényeit sárba tiporják.
Mily
sokan elfeledkeznek Jézus figyelmeztetéséről: „Nem mindenki, aki azt mondja
nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám
akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram,
Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és
nem a te nevedben tettünk sok csodát?” Akkor majd kijelentem nekik: „Sohasem
ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!”
(Máté 7:21)
Az
ilyen önmaguknak való vallásoskodókkal szemben Dávid a törvény védelmi
szerepéről beszél, mely keretet ad életünknek és kiemel bűnös, önpusztító ösztönlényűségünkből.
S
mindezt hogyan teszi a törvény?
Úgy,
hogy gyarlóságainkra és kötelezettségeinkre való emlékeztetés mellett elvezet,
ahhoz, aki megtisztíthat minden gonoszságtól.
„Ekként
a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett” (Gal.3:24)
