A törvényben gyönyörködni

„Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.”
(119. Zsoltár 92. vers)

Nemrég volt az emberi jogok világnapja. A közszolgálati rádió tematikus adásában rövid riportot készítettek az utca emberét kérdezve, mennyire ismerjük jogainkat.

A válaszadók pedig csak sorolták: élethez való jog, szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok, élelemhez, neveléshez és munkához való jog, stb.

Ahogy hallgattam a felsorolást, feltűnt, hogy milyen szívesen és milyen fennhangon hangoztatták az emberi jogainkat. Viszont senki sem akadt, aki legalább félszóval odavetette volna; a jogok mellett nem ártana a kötelességekről is beszélni egyszer.

Aztán elkezdtem keresgélni a neten, de hiába, mert olyat, hogy emberi szülői, házastársi, gyermeki, vagy társadalmi, netán gyülekezeti tagok kötelességének világnapját sehol sem találtam.

Hát igen, ilyenek vagyunk mi emberek. Ami jár, azt kikérjük magunknak, de ha adni kéne valamit a közösbe, szívjuk a fogunkat. Mert tévesen azt gondoljuk, ha így teszünk kevesebb lesz nekünk és gyávának és ügyetlennek tartanak, majd, amiért nem merünk kilépni a törvényes kereteken és nem a kiskapukra játszunk.

S a szomorú, hogy megannyi magát kereszténynek nevező ember is így tesz. Olyan úton haladnak látszólag a mennyország felé, olyan módszereket követnek, olyan életmódot folytatnak, és olyan szokásokat gyakorolnak, mely emberek kívánságait tükrözik, s közben Isten kívánalmait, törvényeit sárba tiporják.

Mily sokan elfeledkeznek Jézus figyelmeztetéséről: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: „Uram, Uram!”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: „Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” Akkor majd kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” (Máté 7:21)

Az ilyen önmaguknak való vallásoskodókkal szemben Dávid a törvény védelmi szerepéről beszél, mely keretet ad életünknek és kiemel bűnös, önpusztító ösztönlényűségünkből.

S mindezt hogyan teszi a törvény?

Úgy, hogy gyarlóságainkra és kötelezettségeinkre való emlékeztetés mellett elvezet, ahhoz, aki megtisztíthat minden gonoszságtól.

„Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett” (Gal.3:24)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia