Az állhatatos imádság
„Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek
éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy
Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát,
amely miatt most fogoly is vagyok, hogy azt hirdethessem.”
Kolossé
gyülekezetének írott levél 4:2-4.
Egyik barátom
mentős sofőrként töltötte polgári szolgálatát. Elmesélte, hogy egyszer egy
nagyon súlyos beteget szállítottak a kórházba. Az idő szorított, de az
útszakasz igen forgalmas volt. Bekapcsolta hát a szirénát, és taposta a gázt,
ahogyan csak tudta. Az autósok lehúzódtak az útpadkára, útkereszteződésnél
megálltak, csakhogy előre engedjék a mentőautót. A sofőrök jóindulatának, no és
persze barátom forma-1-es vezetési stílusának köszönhetően nemsokára be is
értek a kórházba, ahol egy másik stáb várta őket, és rohantak a beteggel a
műtőbe. A műszak végén barátom indult haza, de a folyosón szembetalálkozott a
műtős orvossal, aki megszólította:
- Ön vezette azt a
mentőkocsit, amivel a ma délutáni súlyos beteget hozták?
- Igen. – válaszolt
csodálkozva a mentős.
- Ha még 2 perccel
később érkezik a beteg, nem éli túl. – mondta az orvos.
Barátomat kirázta a
hideg. 2 percen múlt az élete? Pedig azt a 2 percet könnyen el lehetett volna
veszíteni a zsúfolt városi forgalomban. Aztán végiggondolta, hogy mindez nem
csak rajta múlott. A beteg megmeneküléséhez minden egyes sofőr hozzájárult,
akik lehúzódtak az út szélére, akik megálltak az útkereszteződéseknél, akik
helyet csináltak a piros lámpánál tornyosuló sorban. Ha a sok ember közül
néhány hanyagul veszi a szirénázó mentőautót, és nem ad neki elsőbbséget,
könnyen a beteg halálát okozhatta volna.
El tudom képzelni Pál apostolt, ahogy
ott ül a szirénázó mentőautóban, személyiségének megfelelően tövig nyomja a
gázt, és csikorgó kerekekkel veszi be az éles kanyarokat; mindezt azért, hogy
Isten örömüzenetével megmentse az embereket. Csakhogy ő maga is belátja, hogy
egyedül kevés feladata elvégzéséhez, ezért arra kéri a hívőket, imádkozzanak
kitartóan érte. „Krisztus titkának szólása” nem csak a lelkészek, gyülekezeti
elöljárók, és a neves szónokok tehetségén múlik. Ez egy olyan összmunka, mint a
mentőautó útja. Ha csak látszólag jelentéktelen dologgal járulunk is hozzá
Isten örömüzenetének továbbításához, akkor is (örök)életet menthetünk.
