Vérrel pecsételt szerződés
„És megállapítom az én szövetségemet
én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei
szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te
utánad.”
(Mózes első könyve 17. fejezet. 7.vers)
Az
Ábrahámmal történt szerződéskötés felidézése feleslegesnek tűnhet manapság,
amikor sok ember nemhogy a szóbeli, de az írásos megállapodásokat is semmibe
veszi, egyoldalúan kedve szerint módosítgatja gazdasági és személyes életben
egyaránt.
Pedig
mennyivel jobb lenne, ha mindenki megtartaná a kimondott, vagy leírt
vállalásait. Így ez, mármint a körülmetélés, bár a XXI. században olyan
idegennek tűnő intézkedése a Mindenhatónak, mégis komoly tanulságokkal szolgál.
Egyrészt,
hogy a régi világban a szövetséget nem kötötték, hanem, amint azt a héber nyelv
pontosan ki is fejezi, vágták. Ezzel is jelezve, hogy az adott szóért saját
vérével, saját életével felel az ember. Anonymos Gesta Hungaroruma szerint,
magyar eleink is így pecsételték meg Etelközben a törzsi szövetséget.
Másrészt,
hogy a Teremtő és teremténye közötti megromlott kapcsolatot csupán vérrel lehet
helyreállítani. Ezt jelképezte az áldozati rendszer, előképként, hogy Jézus a
helyreállítás szerződését saját vérével pecsételi meg.
S
a körülmetélés szövetségének igazi jelentősége nem annyira a külső, mint inkább
a belső körülmetéltségben kellett, hogy megnyilvánuljon, ahogy olvassuk is: „Metéljétek
azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak.” (5Móz.10:16)
„Mert
nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen
külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben,
nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dicsérete
nem emberektől, hanem Istentől van.” (Róm.2:28-29)
Így
mikor ma Isten vérrel megpecsételt szerződésére gondolsz, ne ellenkezz, engedd,
hogy kezébe vegyen és formáljon.
„És
körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy
szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy
élj.” (5Móz.30:6)
