Helyreállítás, világosság
Zsoltárok
könyve 80:8
Talán te is voltál már úgy, hogy ha otthon valami elromlott,
és először megpróbáltad te magad megjavítani (ha férfi vagy biztos volt ilyen).
Lehet az egy tönkrement háztartási gép, műszaki cikk, vagy a gyerek valamelyik
játéka. Forgatjuk, nézegetjük, szétszedjük és összerakjuk (vagy nem), aztán
végül mégiscsak elvisszük a szakszervízbe, hogy javítsák ki a hibát, amit még
lehet, hogy mi is csak tetéztünk. Aztán eljön a következő eset, mikor már nem
is próbálkozunk, hanem rögtön megyünk a szakemberhez a problémáinkkal.
Néha elrontunk dolgokat az életben. Tévedünk,
figyelmetlenkedünk, lázadozunk, sértődötten dúzzogunk… hagyjanak bennünket
békén, majd mi megoldjuk. Aztán addig-addig kínlódunk, még végül feladjuk, és
azt mondjuk: „Rendben. Te jössz, Istenem! Én már megpróbáltam mindent, kérlek
segíts talpra állnom, segíts rendbe hozni összekuszált dolgaimat.
Bizalom, és alázat kell ehhez. Bizalom – mert már
tapasztaltuk Isten nagyságát és erejét. Hisszük, hogy újra megteszi, hogy újra
megszabadít és csodát művel. Alázat – mert bizony fel kell adnunk
büszkeségünket, a „majdénmegoldom” mentalitást, és segítséget kérni.
„Istenem szükségben vagyok. Nézz rám! Figyelj rám! Bátoríts
és fogadj el. Korábban már felemeltél, megerősítettél, de én a magam útját
jártam. Most újra itt vagyok, és újra kérem mindent helyre hozó kegyelmed. Légy
irgalmas hozzám, Istenem!”
