Atyai tanács - avagy nem lehet elég korán kezdeni

Példabeszédek könyve 23. rész 15-19. vers
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de az én szívemet mindig
eltölti valami anyai büszkeség, ha a gyerekeimről jót hallok. Egy alkalommal
fiam osztálytársai lelkendezve mesélték, hogy milyen jó volt az
osztálykirándulás. Hogyhogy én nem is tudtam erről? – kérdeztem. Ja, anya,
tudod pénteken és szombaton volt, és mondtam a tanár néninek, hogy én szombaton
gyülekezetben leszek, ezért nem megyek kirándulni, így aztán neked erről nem is
szóltam.
Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor gyermekeink elvhűek,
igazmondóak.
A minap egy rettenetesen neveletlen kiskutyát láttam a TV-ben, aki szinte terrorizálta az egész házat. Segítségért folyamodtak egy
kutya-kiképzőhöz, aki megmutatta a gazdiknak, hogyan lehet megnevelni a
kiskutyát. Hát igen! Sok szülőnek is segítségért kéne folyamodnia,
hogyan neveljék következetessé, igazmondóvá, alázatossá gyermeküket.
Ha szülő vagy, vagy ha nagyszülő, kezdd el magadon a fenti
Igét. S amikor látják gyermekeid hozzáállásodat, hitelességedet, és ha még
beszélgetsz is velük ezekről, akkor tényleg bölccsé lesznek, Te meg igazán
boldoggá!