Atyai tanács - avagy nem lehet elég korán kezdeni
„Fiam! Ha bölcs lesz a szíved, az én szívem is örül. És
vigadoznak veséim, ha ajkad igazat szól. Ne irigykedjék szíved a bűnösökre,
hanem az Úr félelmében maradj meg mindennap. Mert biztosan van jövendő, és
reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám fiam, légy bölcs, és őrizd meg
szívedet ezen az úton!”
Példabeszédek könyve 23. rész 15-19. vers
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de az én szívemet mindig
eltölti valami anyai büszkeség, ha a gyerekeimről jót hallok. Egy alkalommal
fiam osztálytársai lelkendezve mesélték, hogy milyen jó volt az
osztálykirándulás. Hogyhogy én nem is tudtam erről? – kérdeztem. Ja, anya,
tudod pénteken és szombaton volt, és mondtam a tanár néninek, hogy én szombaton
gyülekezetben leszek, ezért nem megyek kirándulni, így aztán neked erről nem is
szóltam.
Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor gyermekeink elvhűek,
igazmondóak.
A minap egy rettenetesen neveletlen kiskutyát láttam a TV-ben, aki szinte terrorizálta az egész házat. Segítségért folyamodtak egy
kutya-kiképzőhöz, aki megmutatta a gazdiknak, hogyan lehet megnevelni a
kiskutyát. Hát igen! Sok szülőnek is segítségért kéne folyamodnia,
hogyan neveljék következetessé, igazmondóvá, alázatossá gyermeküket.
Ha szülő vagy, vagy ha nagyszülő, kezdd el magadon a fenti
Igét. S amikor látják gyermekeid hozzáállásodat, hitelességedet, és ha még
beszélgetsz is velük ezekről, akkor tényleg bölccsé lesznek, Te meg igazán
boldoggá!