Az ima ereje
„Vigyázzatok, és
imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek,
mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.”
(Máté 26:41)
(Máté 26:41)
Az
ima a lélek lélegzése. Nélküle nem lehet keresztény életet élni. Az Istennel
való kommunikációban kulcsszerepe van az imádságnak. A bibliaolvasás és az
imádság által valósul meg ugyanis a kétirányú kommunikáció Isten és ember között.
Ebben a szövegben Jézus arról beszél, hogy a kísértésekkel szembeni védelemben
az imának kulcsszerepe van. Ima által lehetünk védve Sátán kísértéseivel
szemben. Lukács evangéliuma feljegyzi, hogy Jézus is imádkozott Péterért, mert
tudta, hogy Sátán meg fogja őt próbálni: „Monda
pedig az Úr: Simon! Simon! íme a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint
a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért
idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:31-32).
A 19.
századi keresztény írónő, Ellen Gould White a következőket írja az imádságról: „Szívünket feltárni Istennek, mint
barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik
vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az
ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.
Mikor Krisztus e földön járt, imádkozni tanította
tanítványait. Arra oktatta őket, hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten
elé, és összes gondjaikat őreá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és
kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is. […]
Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az
áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk
határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset
imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből
fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé
vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge,
elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen
szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők
mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?! […]
A gonosz sötétsége körülveszi azokat, akik az
imát elhanyagolják. A kísértés szavai, melyeket Sátán súg a fülükbe, bűnre
csábítják őket azért, mert az ima magasztos kiváltságát nem használják fel
állandóan. Miért is vonakodnak Isten gyermekei imádkozni, holott tudják, hogy
az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a
Mindenható kincseinek forrásai vannak felhalmozva. Folytonos ima és buzgó
éberség nélkül abban a veszélyben vagyunk, hogy hanyagokká leszünk, és az
egyenes ösvényről letérünk. Ellenfelünk folytonosan akadályozni akarja a
kegyelem trónjához vezető utunkat, hogy a bensőséges imát és hitet nélkülözve,
ne jussunk ahhoz a kegyelemhez és erőhöz, mellyel a kísértéseket legyőzhetjük.”(Ellen Gould White, Jézushoz vezető út, Az ima: magasztos kiváltságunk c.
fejezetből).
Éljünk az ima
nagyszerű, magasztos lehetőségével, hogy rajta keresztül Isten Szentlelke meg
tudjon bennünket erősíteni az Úr útján.