Isten a Teremtő
„Kezdetben teremté
Isten az eget és a földet.”
(Mózes első könyve 1.
fejezet 1. vers)
Mostani
bibliatanulmányunk kapcsán majd minden szombaton próbáljuk megfejteni a
teremtés titkait; Mikor volt a kezdet? Mi adta a világosságot az első nap? Külsőleg,
vagy belsőleg hasonlít ránk a Teremtő?
Megannyi
kérdés, megannyi filozofálás, megannyi vitatkozás. S a végkövetkeztetés; bármennyit
törjük a fejünket, csak arra jövünk rá, hogy alig értünk valamit a világunk
keletkezéséből.
S
talán a legszomorúbb, hogy a nagy teológizálás közben nemhogy a válaszokhoz, de
Teremtőnkhöz sem kerülünk közelebb.
Hiszen
a teremtés leírása is, mint az egész Szentírás, több mint információs
adatbázis. Mindez Isten hívása; Gyere, ismerj meg. Gyere, nézd, mennyire
szeretlek. Gyere, mond, mit szólsz mindahhoz, amit neked adtam.
Így
ezen a reggelen, borulj le te is Teremtőd elé és mond Dáviddal együtt:
„Dicsőítlek téged, mert olyan
csodálatosan alkottál,
és tudom jól, milyen csodálatos
minden műved!
Létem nem volt titokban előtted,
amikor a föld ölén rejtve
formálódtam.
Még alakot sem nyertek tagjaim és
szemed már látott engem.
Könyvedben már minden fel volt
jegyezve rólam:
napjaim már eltervezted,
mielőtt egy is eltelt volna belőlük.
Milyen tiszteletreméltók előttem
gondolataid, Istenem,
milyen hatalmas a számuk!
Megszámlálnám őket, de számosabbak a
homokszemeknél,
s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.”
(Zsolt 139:14-18)
