Választani kell
Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerrei Istent és a Pénzt. Lukács 16,13
„Mert hát a pénz mindenütt
isten.
Afrika kaffereinél és a Jeges-tenger csukcsjainál; ha nincs is
császárkép nyomtatva rá. Egyik helyen a kaurikagyló, másikon a
tengeri-kutya-fog a pénz: abban számítanak. Ahány nép, annyi neve az istennek.
Talán Buddha, Brahma, Szjadei Hahe, Viclipucli, Jehova? Dehogy! Lak-rúpia,
Taël, Millereis, font sterling, tallér, líra, frank, lej, márka, korona,
piaszter, rubel, duros, dollár: ez az isten.
A bálványhoz, a láthatatlan istenhez csak azért imádkoznak, hogy
segítsen nekik ehhez a másik istenhez, az igazihoz kegybe jutni.
Délelőtt prédikál nekik valaki a mennybéli Istenről, azon
elalusznak, délután prédikál nekik más valaki a földi istenről, a pénzről, arra
fölébrednek.
A Jehova kiadja nekik a tízparancsolatot: azt nem fogadják, meg; a
pénzisten az ellenkezőjét hirdeti, azt megfogadják: „de lopj, de ölj, add el,
vedd meg a szerelmet, hamisíts, kívánd a másét, óhajtsd apád és anyád halálát,
hogy örökséghez juthass e földön!”
Hogy az emberek a Jehovát, a Krisztust káromolják, az úton-útfélen
hallható, de hogy azt a „Krisztus”-t, aki alatt a pénzt értik, szidta volna
valaha ember, ez nem történt meg soha.
Akinek pénze van, az a próféta.
Akinek pénze van, az idvezül.
Akinek pénze van, azé a hatalom, az ország és a dicsőség.
Milyen világ lehet ott, ahol a „mi Atyánk” ád kenyeret, amennyi
kell, ideértve minden földi boldogságot; de ahol a pénzt nem ismerik?”
Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten
