Az igaz ember
„Fiacskáim! senki el
ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is
igaz.”
(János első levele 3.
fejezet 7. vers)
Sátán
egyik legnagyobb csalása, amivel a bennünk levő önzést simogatva még a ma hívő
embereit is el tudja hitetni: Te vagy a jobb. Te vagy a szentebb. Adj hálát,
hogy nem vagy olyan, mint egyéb emberek…
Te
hetente kétszer böjtölsz, dézsmát adsz mindenből, amit szerzel, nem késel az
istentiszteletről, a te gyermekeid nem hangoskodnak a templomban… Másokkal
ellentétben te igaz ember vagy.
Igaz
ember, aki nem árt senkinek, nem lop, nem öl… Nincs bűne és így nincs szüksége
Megváltóra sem.
Ezzel
szemben a Biblia azt tanítja: „Különbek vagyunk-é? Semmiképpen nem. … nincsen
csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan
elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék,
nincsen csak egy is.” (Róm.3:9-12)
S
ha így van, kicsoda állhat meg Isten ítélőszéke előtt? Kicsoda üdvözülhet?
Kicsoda lehet igazzá - ahogy János írja - amiként Ő is igaz?
A
görög Dikaiosz - igaz ember - pontosabban a megigazult vagy még pontosabban a
megigazított, az igaznak nyilvánított ember. Ki most még a bűn testében van, de
elméjével már döntött, hogy Isten rendelése szerint akar élni.
Aki
naponta felkiált: „Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak
testéből?” (Róm.7:24)
S
naponta megtalálja a megoldást; Jézus szeretetét:
„De
mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett, Mert
meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek,
sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem
mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek
szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm.8:37-39)
