Megígérted...


„És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.”
Zsidókhoz írt levél 9:27-28

Megígérted akkor ott neki, hogy majd látjátok újból egymást. Megígérted, hogy nem kell majd csalódottan várnia rád a nagy találkozások, az újbóli találkozások napján, mert ott leszel. Megígérted, hogy újra átölelitek egymást a világ végén, amikor kezdetét veszi az igazi élet. Megígérted.

Mert amikor az ember szembetalálkozik a halállal, egész másként kezdi el nézni ezt az életet. Hirtelen átértékelődik minden, és sajog egy űr a folytatás, a „még egy nap, még egy nap” után. Ekkor borzasztóan fáj, hogy még nincs örökké, hogy várni kell addig, és a hiány kimondhatatlan érzéseket ébreszt a szívben. 

De te megígérted, mert Valaki előtted már megígérte. Mert Valaki ott függött helyetted a kereszten, mert Valakinek harmadnapra üresen találták a sírját, mert az a Valaki feltámadt, és azóta is érted él. Megígérted, mert Ő megígérte neked, hogy lesz feltámadás. Megígérte neked, hogy eljön érted, és elvisz az igazi otthonodba, ahol nem lesz többé halál, nem lesz több búcsú és „Isten hozzád”. Nem lesz több elválás, és a néha már sajgó várakozás. 

Ő megígérte neked, és szavát azóta is állja. Várd hát reménnyel szívedben Krisztust, mert már készül a nagy találkozás. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia