Képes-e az ember megváltozni?

„Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván köcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is;”

Kol 3,12-13

Hányszor hallottuk már: „Nem tehetek róla, ilyen a természetem”? Általában mindig mentegetőzés keretein belül fordul ez elő. Használjuk mi is, használják mások is saját hibáink elleplezésére. Legtöbbször azokra, amiktől nem tudunk, vagy nem akarunk megszabadulni. De foglalkozzunk most csak az előbbivel, mert azon az emberen nem tud még az Isten Igéje sem segíteni, aki nem akar.

Aki küzdött már önmagával, saját bűneivel, az mind tudja, hogy ez a harc nem könnyű és az ellenséget lebecsülni nem szabad, mert nagyúr a muszáj. Nem lehet ugyanis mindenkinek irgalmazni, nem lehetünk mindenkihez jók, egyszer mindenkinél betelik az a bizonyos pohár és átlépjük az alázat határait is. Ki tud örökké szelíd maradni ebben a bosszantó világban? Lehetséges-e, hogy sohase veszítsük el a türelmünket? Sokan gondolják meggyőződéssel még a hívő emberek között is, hogy mindez szinte lehetetlen. Mert erre egyedül a mi drága Megváltó Jézus Krisztusunk volt képes. Pál azonban arra bátorít mindannyiunkat, hogy valósítsuk meg a lehetetlent, és azt is elmondja hogyan.

Egyszerűen úgy, mint amikor eldöntjük, hogy milyen ruhát vegyünk fel aznap, úgy döntsük el azt is, hogy milyenek leszünk az embertársainkkal! Vagyis a hozzáállásunk csupán döntésünk kérdése, mert minden esetben dönthetünk úgy, hogy szeretettel, türelemmel, jósággal reagálunk mindenre, ami bennünket ér. Természetesen ez nem mindig és nem mindenkivel szemben könnyű. Szívesen megtesszük hozzátartozóinkkal, barátainkkal, azokkal, akik jók hozzánk. De sokkal nehezebb a bosszantó, unszimpatikus, szeretetünket meg nem érdemlő emberekkel, Mert ebben az esetben mindig előjön a miért.

Mi okom lenne rá, hogy velük szemben is jó legyek? Pál erre a kérdésre is megválaszol: Mert az Isten választottai vagyunk, azaz szentek és szeretettek. És azért, mert Jézus is ezt tette velünk, pedig meg sem érdemeltük. Mindannyian örökre szeretve voltunk, vagyunk és leszünk Isten által. Ez a szeretet változtatta meg az életünket. Ettől a szeretettől kezdtünk el hinni, ez a szeretet késztetett arra, hogy elhagyjuk rossz szokásainkat, hogy kövessük Őt, Aki maga a SZERETET. Pál egyszerűen csak azt kéri tőlünk, hogy ezt adjuk tovább úgy, ahogy kaptuk. Mivel méltatlanul kaptuk, adjuk mi is szeretetünket az arra méltatlanoknak, hátha ők is megváltoznak, mint mi és megvalósul az emberileg lehetetlen. Kívánom, hogy minden nap jól döntsünk.