Oltalmazó Istenünk
„Mint a fészkén fellebbenő sas, fiai felett lebeg. Kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket. Egymaga vezette őt az Úr, idegen isten nem volt Ővele”
5Mózes 32:11-12.
Tudod, hogyan tanítja meg a sas-mama a fiait repülni? Először is a hegycsúcson készít egy hatalmas fészket. Alul vastag majd egyre vékonyabb ágakat hord össze. Hatalmas fészket képzelj el, ne egy cinkének valót! Kibéleli saját tollával és oda rakja tojásait, 4-5 darabot. Miután kikelnek, nagyon gyorsan fejlődnek, hisz igen jó étvágyuk van, alig győzik a szülők etetni őket. Lassan elérkezik a szárnyra kelés ideje. De kis fiókák olyan nagyon jól érzik magukat a puha meleg fészekben, hogy eszük ágában sincs repülni.
Ekkor a sas-mama egy rettenetes dolgot tesz. Fogja egyenként a tollakat, és szélnek ereszti azokat. De a fiókákat ez nem érdekli, repülni nem akarnak. Ekkor a mama tovább megy. A fészekből kezdi kiszórni az ágakat. A fiókák meg csak bámulnak: Mi történt a mamival? Pedig eddig egész rendes volt hozzánk. Közelebb bújnak egymáshoz. A mama meg csak szórja, dobálja kifelé az ágakat. Lassan már csak a külső váz marad. Ekkor az egyik fiókát, amelyik ott gubbaszt a fészek szélén, ’véletlenül’ kilöki. Szegényke zuhan, zuhan lefelé a szikláról. Próbál „kézzel-lábbal” segíteni magán, de már látja a végzetét, a mélységben egy hatalmas sziklát, és tudja, hogy az már ott a vég. Becsukja szemét, és várja a rettenetest. De ekkor történik valami. Sas-mama kecsesen alárepül, és a kis szerencsétlen fióka a szárnyai között landol. Ezután még rosszabb dolog történik. Sas-mama felviszi a hátán, csakhogy sokkal magasabbra, mint ahol a fészek volt, és ott ’leejti’ megint. És az eset újra, meg újra megismétlődik, egészen addig, amíg a kis sas meg nem tanulja, hogy csak akkor tud repülni, ha elengedi magát, ha nem kepesztet, ha kitárja szárnyait, és engedi, hogy ’szárnyra keljen’.
Ilyen a mi Istenünk. Néha tönkreteszi komfort-zónánkat csak azért, mert valami csodás dologra akar megtanítani. Szeretné, ha megéreznénk, mit jelent oltalmat találni szárnyai között. Mit jelent, amikor tollaival véd. Soha nem akarja vesztünket. A legrosszabb dologba is, ami velünk történik, belerejti az Ő szeretetét.
Higgyük el, hogy szárnyai oltalmában valódi békességre lelhetünk!
