A természet Ura
„Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete! Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port. Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.”(147. Zsoltár 15-18. vers)
Valószínűleg mindannyiunk fejében megfordult már; de jó lenne, ha befolyásolni tudnánk az időjárást. Akkor sütne a nap, akkor fújna a szél, és akkor esne az eső, amikor mi szeretnénk.
Az igazság az, hogy bizonyos szinten valóban befolyásoljuk a természet rendjét. Csakhogy ez a befolyás sokkal inkább a káosz, a szélsőségesség és nem a rend felé alakítja környezetünket.
S mikor azt hisszük, már minden természeti törvényre ismerjük a választ, és tudjuk, mi miért történik, akkor újabb miértekre bukkanunk és nem várt következményekkel kell szembesülnünk.
Bizony, el kell ismernünk: Nem mi vagyunk a természet urai. S be kéne látni végre; a Teremtő elleni folytonos lázadásunk, földünk egyre gyorsuló és visszafordíthatatlan pusztulását eredményezi.
Emberi természetünkről pedig ne is beszéljünk… Ugyanazt műveljük lelkünkkel, mint a környezettel. Eltereljük vagy gátat emelünk Isten áldásainak folyamai elé. Kivágjuk, letépjük, eltapossuk az Élet fáját, leveleit és virágait.
Kizsákmányoljuk magunkat, kapcsolatainkat, lehetőségeinket, míg végül teljesen elfogy minden szeretet, hit, és remény készletünk. Mily sokszor igazolódik életünkre Ézsaiás szava: „Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!” (Ézs.1:3)
Az Örökkévaló, mint a természet Ura azt kéri ma tőled, ne lázadj tovább! Lásd be végre, hogy egyedül nem tudod jobbá tenni sem önmagad, sem a körülötted levő világot.
Borulj le elé üres szíveddel és engedd, hogy megtöltse életed sosem múló boldogsággal, örömmel és szeretettel.
„És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez.36:26-27)
Az igazság az, hogy bizonyos szinten valóban befolyásoljuk a természet rendjét. Csakhogy ez a befolyás sokkal inkább a káosz, a szélsőségesség és nem a rend felé alakítja környezetünket.
S mikor azt hisszük, már minden természeti törvényre ismerjük a választ, és tudjuk, mi miért történik, akkor újabb miértekre bukkanunk és nem várt következményekkel kell szembesülnünk.
Bizony, el kell ismernünk: Nem mi vagyunk a természet urai. S be kéne látni végre; a Teremtő elleni folytonos lázadásunk, földünk egyre gyorsuló és visszafordíthatatlan pusztulását eredményezi.
Emberi természetünkről pedig ne is beszéljünk… Ugyanazt műveljük lelkünkkel, mint a környezettel. Eltereljük vagy gátat emelünk Isten áldásainak folyamai elé. Kivágjuk, letépjük, eltapossuk az Élet fáját, leveleit és virágait.
Kizsákmányoljuk magunkat, kapcsolatainkat, lehetőségeinket, míg végül teljesen elfogy minden szeretet, hit, és remény készletünk. Mily sokszor igazolódik életünkre Ézsaiás szava: „Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!” (Ézs.1:3)
Az Örökkévaló, mint a természet Ura azt kéri ma tőled, ne lázadj tovább! Lásd be végre, hogy egyedül nem tudod jobbá tenni sem önmagad, sem a körülötted levő világot.
Borulj le elé üres szíveddel és engedd, hogy megtöltse életed sosem múló boldogsággal, örömmel és szeretettel.
„És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez.36:26-27)
