A hit versenypályája
„Ugye, tudjátok, hogy a versenypályán sok versenyző fut, de csak egyikük lesz a győztes, és ő kapja a díjat? Úgy fussatok, hogy győztesek legyetek! Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él. Azért teszi ezt, hogy megnyerje a versenyt, és megkapja a győztesnek járó babérkoszorút. Ez azonban egy idő múlva elszárad és elpusztul. Mi olyan jutalmat fogunk kapni, amely örökké megmarad. Én tehát nem céltalanul futok, hanem egy határozott cél felé. Úgy küzdök, mint egy ökölvívó, aki eltalálja az ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod. Keményen megfegyelmezem tehát a testemet, mint egy sportoló, és szolgámmá teszem. Mert nem akarom, hogy miközben másokat erre tanítok, engem meg kizárjanak a versenyből.”
1Korintus 9:24-27. (WBTC)
Egy birkózó egyszer azt kérdezte az edzőjétől: ’Ha dohányzom, iszom, és jól szórakozom, attól még birkózhatom, nem?’ Az edző ezt válaszolta: „Igen, de nem győzhetsz!’
Pál nem bizonytalanul fut. Nem a levegőbe csapkod. És Te? Hogy futod életed pályáját? "Ahogy lesz, úgy lesz, a jövőt nem sejthetem, a sors ezer rejtelem, ahogy lesz, úgy lesz, bárhogy lesz, úgy lesz" – hangzik egy régi dalban.
Gondolkodtál azon, mit jelent keményen megfegyelmezni testedet? Szolgává tenni? Nem érzed Te is néha, hogy mennyire kiszolgálod ezt a mulandó, halandó testet? Pátyolgatjuk, babusgatjuk, etetjük, itatjuk, felcicomázzuk, kétségbeesünk, ha valami baj éri…
Pál azt mondja: Én tehát nem céltalanul futok, hanem egy határozott cél felé. Úgy küzdök, mint egy ökölvívó, aki eltalálja az ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod. Keményen megfegyelmezem tehát a testemet, mint egy sportoló, és szolgámmá teszem.
Cél: Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak, / hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!/És ha szereteted mázsás teherrel / tenné próbára ezt a gyenge vállat - / segíts úgy vinni mázsás terhemet / a Te erőddel – mint a szalmaszálat! (Túrmezei E.)
Önfegyelem: Nem szeretjük ezt a szót hallani. Hányszor nem gyakoroltuk, amikor de jó lett volna!
Miért is kell az önfegyelem?
Azért, mert csak így jöhetnek létre igazi értékek.
Önfegyelem kell ahhoz, hogy reggel korán felkelj és elindulj a munkába. Hogy felkészülj a vizsgára. Hogy ne edd meg azt, ami árt, bármennyire kívánod.
Ha komoly célokat tűzünk ki magunknak, csak önfegyelem által vagyunk képesek azokat elérni. Nagy álmok nagy odaszánást igényelnek. Nem lehet nagyot álmodni úgy, hogy ne hoznád meg érte a szükséges áldozatot, hogy ne fegyelmeznéd hozzá a gondolataidat és az akaratodat.
A lelki szolgálatban a hitelességünk is függ az önfegyelem gyakorlásától. Ha nem gyakorolsz önfegyelmet, önmagad ellen és Isten céljai ellen teszel. Elveszted a hatékonyságodat, hiteltelen, értéktelen lesz a jellemed és a munkád. (Lukács János)
