Mi mibe kapaszkodjunk?
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”János evangéliuma 5:24
Válság és bizonytalanság mindenfelé, amerre csak jársz. Ezrek néznek kérdőn egymásra, a kormányra, az égre, hogy mikor lesz már végre vége ennek az állapotnak. Ez a világ már rég nem az, mint aminek az Alkotó megálmodta. Nem természetes az, hogy valakinek nincs meg a napi kenyere, a munkája, a múltja, jelene, jövője; hogy valakinek nincs meg az élete.
A reggeli bágyadt gondolkodás közben füledbe csendülnek egy évekkel ezelőtt látott film szavai: „Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog, ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia. Új nap virrad majd fel, és ha egyszer kisüt a Nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, mit. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem. Most már tudom. E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Tovább mentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.”
Volt mibe kapaszkodniuk... Mondd, barátom, te ma reggel mibe kapaszkodsz, amikor minden inog körülötted, és a legbiztosabbnak hitt dolgok pillanatok tört része alatt válnak rommá, semmivé, magukkal rántva azt, aki beléjük helyezte bizalmát? Mibe kapaszkodsz, amikor addig öröknek hitt eszmék és elvek válnak egy újabb rendszer martalékává?
Isten ma reggel eléd tár egy különleges megoldást, egy különleges kapaszkodót: saját magát, a Hitet Benne. Hitet Istenben, a szerető Istenben, akit nem magad alkottál magadnak. Hitet a valódi, a létező Istenben, akit olyannak ismerhetsz meg, amilyen valójában. Hitet abban az Istenben, akinek a menny nem volt elég jó nélküled, és odaadta érted a legdrágább kincset. Hitet Abban, akinek nem mindegy, hogy meddig élsz.
Ragadd meg hát ma reggel a Kapaszkodót, és élj örökké!
